Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit kezdjek a barátnőm kétértelmű viselkedésével?
Szóval ő az én nő nemű barátom, novemberben ismertem meg. Én kezdettől barátként tekintettem rá, és biztos voltam benne, hogy ő is rám, legalábbis fel sem merült bennem az ellenkezője. Nem mintha nem tetszenénk egymásnak, egyszerűen nem volt bennünk ilyesfajta szándék... hogy többet akarjunk. Én fél éve vagyok túl egy csalódáson, ő pedig szerelmes egy hapsiba. Az túlzás, hogy járnának, kerülgetik egymást, a dolog valami alig több, mint plátói se veled - se nélküled. Reméltem elfelejti, mert nem teszi boldoggá, de sose faggattam és sose nyaggattam, nem érdekelt túlzottan az ürge, és a magán dolgaiba se akartam beleszólni, ha ő nem kéri a véleményem. Úgy értem sose volt tabu a magánéletünk, de szerelmi ügyekről szinte soha nem picsogtunk.
Aztán egy hete fura lett. Kissé spiccesen azt mondta nekem szeret, aztán meg teljesen felfújta, túlreagálta, túlgondolta a dolgot. Tudtam, hogy szeret. Abban az értelemben, hogy kedvel. Nem lett volna semmi belőle, ha nem drámázza túl. De csajból van, miért ne drámázná túl... Azóta folyamatosan sulykolja, hogy ő másba szerelmes, rám csak barátként gondol, közben meg ezzel elkezdett tök ellentétesen viselkedni. Úgy értem... nem vette fel mikor hívtam..igazából összetörte a telefonját, elment bulizni a havernőivel, aztán hajnalok hajnalán mégis nálam kötött ki. Valójában én is őt kerestem akkor éjjel, hogy dumáljunk a dolgokról. Aztán vasárnap filmeztünk, megnéztük egy sorozat teljes első évadát, blabla szóval birizgáltam a haját, fonogattam, csavargattam, és egyszercsak megpusziltam a nyakát, mire azt mondta ezt hagyjam abba, aztán mikor értetlenül néztem rá, mert halálos zavaromban másra nem futotta, vadul csókolni kezdte a nyakam, teljesen beindultam tőle, aztán rámarkolt khm... az álló farkamra, és közölte, hogy hát ezért (ne puszilgassam). Ezt meg is magyarázhatta volna, nem? Hát azóta nem tagadom, gondoltam rá máshogyan is, mint barátra.
Tegnap az utcán összefutottunk és azt mondta ma talizhatnánk, és mikor elfordítottam az arcom, megfogta a kezem, nem is simán fogta, szorongatta, és mikor kinyögtem, hogy ami azt illeti, valójában semmi kedvem hozzá, majdnem bőgni kezdett, csillogó szemekkel szipogva, az ajkát harapdálva fordította maga felé az arcomat, hogy a szemembe nézhessen, de erre akkor képtelen voltam, mert ő ezt nem tudja, de talán elhagyott volna a maradék önuralmam és kiakadok, talán kiabáltam volna, esetleg sírtam volna is, pattanásig feszültek akkor az idegeim, ezért csak a kezeit lesöpörve elhátráltam, lesütöttem a szemem és azt mondtam majd keressen, ha már tudja mit akar. Elfordultam, már indultam, mikor a nevemet mondta, hátulról fél kézzel megfogta a derekamat, de hátra se nézve gyorsítottam és otthagytam. Szégyellem, de akkor és ott rosszabb lett volna, ha maradok, magam sem tudom az okát, de eléggé kész voltam. Ma meló után nem mentem haza, plázáztam zárásig, és hazaérve az öcsém mondta, hogy átjött, keresett. Nem tudott hívni mert még nincs új telója, bár igazából tudott mert aztán az öcséméről hívott, de egész nap le voltam némítva.
Keresném, de valahogy mégsem akaródzik. Hiányzik, hogy együtt lógjunk, hülyéskedjünk. Ahogy még egy hete is. Fogalmam sincs mit kezdjek ezzel az egésszel.
válasza:Csókolóztunk... aztán lelépett és felszívódott. Na most kiakadtam!
Egy hét után átjött, hogy dumáljuk át mégegyszer a dolgokat. Szerintem ő sem tudja miért jött... na mindegy. Emelt hangon vitatkoztunk, mikor mondtam neki, hogy miért jött át, ha semmit se akar tőlem, mit keres itt, mire ő, hogy megmondja akadjak le róla, erre rámutattam, hogy ezt üzenetben is elmondhatta volna, ezért igazán felesleges volt törnie magát, hogy átjöjjön, nyilván akar tőlem valamit. Erősködött, hogy nem akar semmit. Mondtam akkor hagyjon engem a fenébe, elmehet, de mintha meg sem hallotta volna, tovább hajtotta, hogy nem értem, hogy nem lehet köztünk semmi? ennek nincs értelme, lássam be, mondtam nem igaz, hogy nem lehet, csak gyáva, de ha ennyire rühell, akkor tegye ki magát az ajtón, de eddigre belém is folytotta a szót. Ő csókolt meg engem. Megcsókolt. Persze a kezdeti sokk után vadul, éhesen visszacsókoltam, de gondoltam kiemelem, hogy nem én másztam rá. Nyilván anélkül is el tudjátok képzelni, ahogy nyaltuk-faltuk egymást, hogy részletezném... ;) Valamikor két csók közt a sok közül valami olyasmit suttogott, hogy csak most az egyszer, de csak utólag vált világossá számomra mit is mondott
Hogy az a...
Szóval... hol tartottam? Mit tudom én. Blabla, tapiztam, vagyis simogattam, bedugtam az ujjaimat az övbujtatóiba, közelebb húztam, ő pedig teljes erőből ellökött. Aztán összefolytak a dolgok. Mintha a következő pillanatban már az ajtóban állva kiabáltam volna utána értetlenül, pedig valahogy kijutottunk odáig... És ő nyilván keményen szidott közben, mert a szomszéd srác az ajtajában cigizve rákérdezett mit tettem, hogy a csaj elmondott mindennek, és majd' a bokáját törve viharzott el, hát őszintén nem emlékszem rá, viszont igaz amit válaszoltam: visszacsókoltam. Azt mondta részvétem.
Ti ezt értitek? Nem a részvétet. A barátnőm viselkedését. Egyre inkább képtelen vagyok kiigazodni rajta.
Na nem akarom eljátszani nektek az ártatlan, szűz kisfiút, nem állítom azt, hogy nem éreztem őrült vágyat, erős kísértést, hogy karóba húzzam és tele pumpáljam... De szépen is kérhetett volna ahelyett, hogy ellök, így is abban a másodpercben leálltam, bár semmit sem értettem az egészből, én az akarata ellenére nem akartam rákényszeríteni semmit, ő jött át hozzám a semmiről dumálni, ő csókolt meg engem, csak én nem értem ezt, vagy csak ő nem látja az ellentmondást abban, amit csinál?
Ja és nyilván nem elérhető. Azt pedig felejtse el, hogy hajnalban megint utána fogok kajtatni, nem keltem fel mégegyszer az apját, örülök, hogy minden testrészem a helyén van.
válasza:A csaj bolond... zárd le magadban, és tűnj el amíg lehet.
Vágyat érez irántad, de mégis rád akarja srófolni a felelősséget stb. Hagyd békén és zárd le. Ha vissza akar jönni, akkor ne nyiss neki ajtót, csak az ablakon át beszéljetek vagy tudom is én. Ne hagyd, hogy megcsókoljon megint... kb olyan mintha csak azért csókolt volna meg, hogy aztán visszautasíthasson és úgy csináljon mintha Te nyomultál volna rá.
Tiszta baromság, amit művel. Nyilván még rád van akadva... Sebészi pontossággal vágd ki az életedből és ne foglalkozz vele... Bolond a leányzó. Higgy nekem ez lesz a legjobb döntés. Felejtsd el amíg tudod.
Lehet butaság... de azt hiszem.. úgy érzem igenis érez irántam valamit, de valamiféle, különös, rejtélyes okból kifolyólag nem meri felvállalni, tart attól, hogy engem válasszon. A kapcsolatunk pedig nem attól romlott meg, hogy többet kezdtünk érezni, hanem attól, hogy titkok állnak közénk, egyre kevésbé vagyunk őszinték, nem mondja el nekem miért...
Miért jó választás ő, aki boldogtalanná teszi, miért áll ki az ő iránta érzett szerelem (vagy akármi) mellett teljes vállszélességgel, és aki mellett boldog, jókedvű, ragyog, miért löki el, immár szó szerint is magától, mindannak ellenére, amit iránta (azaz irántam) érez?
Na jó, ez mégis hülyén hangzik.
válasza: válasza:Ez egy akkora jó sztori, már másik kérdésnél is volt úgy, hogy a lány is kiírta ugyanazt a szitut még aznap pár órával a srác előtt :D
Hasonlóak vagytok az tuti... Vagy remekül kivitelezett trollkodás :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!