Fiúk, vallottak már nektek szerelmet? Hogyan fogadtátok?

Én nőként már vallottam szerelmet, háromszor... 1 sráccal normálisan meg tudtam beszélni hogy nem akar tőlem semmit, egy nem reagált egyáltalán és került, egy pedig mondta, hogy még nem érez így, soha nem érzett így senki iránt még, de kialakulhat irántam idővel (ő a párom).

Na az kéne még nekem, hogy valaki szerelmet valljon...

Szerintem ez nem túl jó ötlet. Olyan, mintha a csattanóval kezdenéd a viccet. Ha ő még nem vett észre téged, ha nem sikerült belemelegednie, akkor túl korai.

Egy alkalommal, de nem mondott igazat a lány. Csupán egy hülye tréfa része volt. Elégé megviselt.

Megkérdeztem, hogy akkor lehet e anált.

Első találkozáskor lefeküdtünk, majd második alkalommal szex közben a fülembe súgta, hogy szeret 😃, 4 évig voltunk együtt. Még most is meghatódom, ha visszagondolok.

Nekem vallott. Elég furán: egyszer csak kapok a csajtól egy sms-t amiben csak annyi állt hogy "Szeretlek". Mondom mi a franc, eddig soha nem kaptam a csajtól üzenetet, hát még ilyet. Egy ismerősön keresztül ismertük meg egymást (aki hajtott is rá, bocsi pajtás) és csak formalitás miatt számot cseréltünk. Aznap este skypeon felkerestem hogy mégis mi folyik itt Gyöngyösön. Kiderült hogy megemlített engem a barátnőinek a sulijában vagy mi, ők meg elvették a mobilját és bepötyögték a mágikus szavacskát. Megerősítette hogy bár nem teljesen önerőből de szerelmet vallott. Lehettem vagy 17 és akkor nagyon meghatódtam ennek hallatán. Elég rusnya tini éveim voltak így kilábalóban belőlük teljesen hihetetlen volt számomra hogy egy lány tud úgy is tekinteni rám. Addig csak "fúj"-t meg "menj arrébb légyszi"-t hallottam a lányoktól mikor hozzám szóltak. Megéri ledobni pár kilót emberek, de tényleg. Mondtam neki hogy a távolság miatt kicsikét döcögős lenne a dolog. Ő erre csak annyit mondott hogy őt nem zavarja mert szeret. Akkor aztán tényleg oda voltam meg vissza. Annyira a fellegekbe voltam a szavak hallatán hogy teljesen letojtam hogy milyen a csaj, mindenképpen randizni akartam vele (nem volt ronda félreértés ne essék). A randink során volt jó pár dolog ami nekem nem klikkelt (pl.: nem volt egy atomfizikus leányzó, és nagyon előre sem tervezett pedig mind a ketten érettségi előtt álltunk), így hát offoltam a dolgot miután mindketten hazamentünk és diszkréten tudatni próbálta velem hogy ő már kufircolni akar(mindketten szüzek voltunk szóval ez is váratlanul jött). Mondtam hogy inkább fújjuk le a dolgot mielőtt még mélyebben belemásznánk, majd rá pár hónapra összejött a haverommal. Áldásom rájuk. 3 éve volt ez az egész és bár azóta nem volt más párkapcsolatom, nem bántam meg hogy lapátra tettem. Ez persze nem azt jelenti hogy megbántam hogy randiztam vele. Olyan löketett adott az önbecsülésemnek hogy nélküle talán nem ott lennék ahol most.A tiszavirág párkapcsolatunk után még jó ideig tartottuk a kapcsolatot és jókat beszélgettünk és segítettem hogy minden rendben menjen haverommal. Boldogan tekintek vissza az eseményekre, mondhatni hálás vagyok. Szerintem nagy áldás egy srácnak ha a lány kezdeményez, és ha nem is mennek jól a dolgok, ő értékelni fogja a lány törekvéseit hiszen a lányokban még mindig megvan ez az idegesítő berögződés hogy ők csak ülnek a seggükön és majd történik valami mert hát " a fiú dolga hogy csináljon valamit".