Az igaz, hogy egy normális párkapcsolatban nem a másik végzettsége, munkája, karrierje számít?

Furcsa olvasni a hozzászólásokat. En orvos vagyok (melyszegenysegbol küzdöttem fel magam). A páromnak érettségije sincs, mert igy alault az élete. Keményen dolgozik, ezert nem erdekel. Barmikor megnez velem egy színdarabot, estenkent szoktunk közösen olvasni. Nem a Valo Vilagot nézi a tv-ben. Az erzelmi intelligenciája pedig meglepően magasabb, mint bármelyik korábbi diplomás parome volt.

Az anyagi resze olyan teren nehez, hogy ot zavarja, hogy kevesebbet keres... Remelem, ez kesobb sem okoz majd gondot.

30 N

Fú ez nagyon meredek téma.. :)

Volt is már részem párszor abban, hogy a különbözőség kiütött.

Én pl nem mentem fősulira vagy egyetemre tovbb tanulni, mégis olvasottabbnak érzem magam, mint némelyik diplomás, akikkel korábban randiztam, beszélgettem.. Bár volt olyan sokdiplomás párom, akinek minden másodika szava a baz+ volt, meg egy épkézláb értelmes mondatot nem bírt megfogalmazni úgy, hogy valami degradáló vagy ambivalens ne lett volna benne. Vele éppoly szörnyű volt a beszélgetés, mint egy full tanulatlan emberrel, akit alapból semmi az égvilágon nem érdekelt attól, hogy " mi megy a tévééébe'".

Engem is érdekel pl pszchiológia, neurológia, a környezetvédelem, kvantumfizika -kvantummechanika- az irodalom, különböző művészetek és kultúrák. Nyilván nem tudok egy olyan érdemi 40 oldalas esszét összetolni, amit egy záróvizsgakor kérnek, de nem érzem magam síkhülyének sem attól függetlenül, hogy így alakult.

Nyelveket is magamtól tanultam autodidakta módon, pl törökül, angolul, németül az oroszba most nemrég kezdtem. :)

Nincs a leírtakkal semmi probléma abban az esetben szerintem, ha valaki nincs annyira elszállva magától, hogy "szóba sem állok egy olyan ffival/nővl, akinek nincs meg ugyanúgy 2 + diplomája mint nekem mert tuti egy nyomorék agyilag, ha csak eddig vagy addig jutott tanulmányi szinten"

Szóval ameddig valaki csak így felszínesen megítél valakit az iskolai végzettsége alapján (szakmunkás, érettségi) amíg nem diskurált vele, vagy folytatt eszmecserét az sem jobb semmivel.

Amúgy meg a mai világban majdhogynem teljesen mindegy (kisebb túlzással), hogy valaki diplomásan keres 250 ezret, vagy szakmunkásként.

Én nagyon sokszor tapasztalom, hogy általában az idióta, helyesen írni sem tudó cimborát tolják be olyan pozicíóba, csak azért, mert ismerős.

És aki méltó lenne a posztra az a háttérben kullog, mert csak egy "idegen" és nem feltétlen hagynak neki ugródeszkát.

De arra is láttam elég konkrét példát, mikor a diplomás annyira nagyon sík hülye, hogy a szakmunkás "kétszer körberohanja a melóban", mire az egy emailt normálisan el tud küldeni.

Igenis számít.

Őszintén szólva, én mérnöknek tanulok, és imádom a tantárgyaimat, az egész terültet. Ha a párom egyláltalán nem tudna hozzászólni ezekhez, és nem is érdekelné őt egy kicsit sem, akkor nem lenne a párom. Mert hiába a nagyon sok közös program, amit szervezünk, mozi, kirándulások, új ételek megkóstolása, koncertek, remek beszélgetések egyéb, "egyszerűbb" témákról, ez csak egy része az ÉN érdeklődési körömnek. Nagyon frusztrálna, ha a másik részéről, pl neurológia, sejtbiológia, kalkulus, stb (ilyen tárgyaim vannak)- ezekről nem beszélhetnék vele, mert vagy nem ért hozzá, vagy nem érdekli.

Ha pedig nem kielégítő egy kapcsolat és nem vagyok boldog, miért is vagyok a másikkal? Önmagában a szeretet nem pótolja ezeket a különbözőségeket.

+ a többiek véleményével is egyetértek pl a kemény munkáról, szorgalomról, hozzáállásról, anyagiakról.

Megjegyzés: a párom diszkalkuliás, nincs is matek érettségije, helyette még egy természettudományos tárgyból érettségizett. Mégis vannak céljai, és tesz is érte, és sikereket is ér el, nem csak rinyál, hogy jajj a végzetség, szeresse őt is egy diplomás/tanultabb ember.

Erről most csak egy házaspár jut eszembe. A nő tanárnő, ezen kívül minden mást is elvállal, hol biztosítással házal, hol gyerekekre felügyel és persze különórákat ad ezerrel.

Mindezt azért, mert fiatalon borzasztó szerelmes lett egy semmirekellő, link alakba, aki a mai napig belebetegszik, ha be kell járnia dolgozni. Évente két-három alkalommal megy valami alkalmi munkára, vagy betolják ismerősök egy gyárba, aztán berág valamin, és felmond nagy lendülettel.

A felesége tartja el az egész családot, erőn felül, vért izzadva, mert "szereti", a férje megy úgy gondolja, hogy nehogymá' a pénz tartsa össze a családot, ha egyszer ők szeretik egymást. Egyébként meg mindenkinek tök egyértelmű, hogy mocskos féreg módjára kihasználja azt a szerencsétlen, szerelmes nőt. Már csak azért is, mert időnként rájön, hogy ő egyébként el is van hanyagolva, és rohan valami pi.csához vigasztalódni.

Kettejükön kívül senki se érti, minek vannak egymással.

Ez a "csak a szerelem számít" akkor érvényes, ha összejártok dug.ni, és ennél komolyabbat nem is terveztek. Akkor tényleg minden más lényegtelen.

De onnantól, hogy összeköltözésről vagy családalapításról van szó, mindenki jobban jár, ha megnézi, kivel köti össze az életét.

És annak is oka van, ha "egyébként okos, értelmes" fiatal csak annyira viszi, hogy takarít valahol. Ilyenkor 99%-ban arról van szó, hogy nem szeret dolgozni, semmi kitartás vagy szorgalom nincs benne: magyarán másra nem jó. Hiába lenne esze máshoz is...

Felnőtt ember már nem áltatja magát ilyen butaságokkal, hogy a szerelem ereje mindent legyőz, és más nem számít.

Pont az így gondolkodó családoknak gyűjtenek karácsonykor adományokat, akik "szeretetre", meg csupasz fenékre cuccoltak össze, és legyártottak 5-8 gyereket, mert a gyereknek is csak szeretet kell.

Senki sem mondta, hogy nem lehetsz boldog. Egy rakás ostoba ember él ugyanolyan boldogan, mint egy milliomos Phdzett.

Azt mondjuk, hogy nehezen fog ez összejönni olyannal, aki más világból származik.

Amúgy senki sem gondolja magát butának, a buták pláne nem.

Nem számít? Remek! Mi tart vissza attól, hogy összejöjj egy még nálad is kevésbé képzett, kevesebbet kereső/nem dolgozó, ambíciók nélküli valakivel?

Vagy netán nem pont azért merült fel benned a kérdés, mert magadhoz képest felfelé keresgéltél, és nekik nem kellettél? Ha úgyis csak a szeretet számít, akkor neked se legyenek semmiféle más elvárásaid, nem úgy működik, hogy csak a feléd irányuló elvárásokat vitathatod el.

Amiota ezt az oldalt olvasgatom egyre jobban rájövök hogy az emberek inteligenciája lehet hogy nagy,de az érzelmi inteligenciája elég alacsony.

Nyilvan Énsem tudnék egy minimalberből tengődő emberrel eggyütt élni. De nem érdekel a végzetsége,van e diplomája.

Attol hogy valaki tanult még az élethez lehet ostoba. Sok volt Gimnazista osztálytársam és rengeteg ismerősöm diplomázott. Ebböl több mint a fele kevessebbet keres mint én. Sokan akik meg többet nálam meg nem tudjak beosztani a pénzt. Sok tanult embert ismerek akik unalmassak ,beszükűltek.

Nekem uan egy éretségim,egy Bv-s sulim,fegyvervizsgám. Meg kutyakikébző engedéllyem,a kutyázás a hobbim is. A párom nemért annyira a kutyakhoz. Egy szakmunkás. Mind a kettem a munkahelyünkön hagyjuk a munkank. Öis többet keres sok tanult embernél. Dolgos,amit akar azért küzd. Jol bánik a pénzével. Sokminden érdekli,ahogy engem is tanulatlan ember létemre.

Tanulhattam volna,de mindig is utáltam tanulni. Az éretségit is estin csináltam. 2évet dolgoztam gyarba is 3müszakba,1évig sorfelelösként. Albérletbe laktam,mégis jol beosztottam a pénzt. Már akkor kutyáztam,abbol volt plusz pénzem. Mindenre volt idöm mégis ,amire akartam. A páromra is,ö pl büntető jogász volt.

Megnézem ha épp van idöm az Éjjel Nappal Budapes. Ugyanakkor elmegyek egy jó szinhazi előadásra is. Ez egy hülye példa.

Ezen a témán is felesleges vitatkozni.

Mindenkinek más az értékrendje,ami sokmindent elárúl az adott emberröl.

N25

Nem értem mire a lepontozas..

Sok "tanult" ember nem birja elviselni h nem megy a diplomájával semmire.