Az igaz, hogy egy normális párkapcsolatban nem a másik végzettsége, munkája, karrierje számít?

Részben igaz, hogy nem számít, másrészről viszont igenis fontos.

"Normális kapcsolatban" nem azért fogok beleszeretni a másik félbe, hogy mit dolgozik vagy mennyi pénze van. Mert ettől független az, hogy mennyire értékes, intelligens ember, mennyire értjük meg egymást. (Bár a végzettség részben lehet fontos - egy tanulatlan, írástudatlan, napi dolgok iránt sem érdeklődő emberrel nem lesz közös témánk.)

Másrészről viszont tartós kapcsolatban fontos az anyagiak. Nem arra gondolok, hogy a férfinak "kell" eltartania a családot, mert ha én jól keresek, akkor ez mellékes, de hiába szeretjük egymást, ha csak küszködünk, az megöli a kapcsolatot is.

Mondok konkrét példát: én diplomás, nagyvárosi lány vagyok; párom vidéki fiú, érettségije és félbehagyott szakmája van, gyári munkásként dolgozik. Tökéletesen megértjük egymást, intelligens, szerethető ember, a felmerülő ellentéteket le tudjuk küzdeni.

Ugyanakkor viszont a kapcsolatunk stagnál. Én nem keresek jól, mert "hivatást" választottam (oké, ez nagyképűen hangzik, mondjuk ki, vacak szakmám van :D), párom munkájából adódóan szintén nem szórhatja két kézzel a pénzt. Konkrétan annyira el vagyunk vágva, hogy esély sincs az összeköltözésre, gyűjtögetésre, jövőben közös otthonra, családra vagy akár csak esküvőre... nem tudunk félretenni ezekre, elviszik a mindennapok azt a kevés pénzt.

Évek óta együtt vagyunk, de itt már kevés a szerelem. Bizony eljutottunk addig, hogy a szakítás felé sodródunk, mert nincs közös jövőnk. Még kitartunk egymás mellett, és próbáljuk megoldani, de kérdéses, hogy mi lesz a vége, hiszen egyikünk sem húszéves már.

És itt bizony igenis fontos tényező lenne, ha egyikünknek - bármelyikünknek - jobban fizető szakmája, munkája, karrierje lenne, mert arra lehet építeni. De mindketten olyan világban dolgozunk, ahol előrelépési lehetőség kevés, változtatni pedig nehéz.

:D Amit én mondok az a közhelyes sztereotípia? A kemény munka, egész életemben? :D Na, ez tényleg vicces!

Azt hittem, a közhely az, hogy "csak a szerelem számít, semmi más".

Én tévedtem,.. bocs:D

Szerintem a hasonló a hasonlónak örül elv ezen a területen is érvényesül. Kérdező, azt nem értem, hogy ha a TE értékrendedben nem mérvadó a végzettség, a műveltség, stb., akkor miért nem keresel magad mellé olyan társat, aki veled hasonló "szinten" van e téren, miért próbálod magad felfelé kalibrálni...

Én a magam részéről megtapasztaltam, hogy eltérő életstílussal, értékrenddel csak ideig-óráig működik a kapcsolat. Mert szép dolog a ragaszkodás, meg szeretet, de ha hosszú távon nincsenek meg azok a hétköznapi közös rutinok, amik mindkettőnket kielégítenek (minden téren), akkor az kapcsolatromboló.

Én például tudom magamról, hogy nagyon rosszul érezném magam egy kőgazdag sznob mellett, mert egyszerűen nem az én világom, nem tudnék és nem is akarnék beilleszkedni abba a világba.

Képzeld el a hétköznapokat egy értelmiségi társsal... képzeld el, hogy ő esténként könyvekről, művészfilmekről, színdarabokról akarna veled beszélgetni. Egy idő után nagyon kellemetlenül éreznéd magad, hogy semmihez nem tudsz hozzászólni, ami a párod számára természetes. Képzeld el, hogy a baráti köre is hasonló, és ha elmentek együtt egy társaságba, akkor úgy éreznéd, hogy idegen nyelven beszélnek melletted. Egyszer próbáld ki pár hétig és utána mondd, hogy a szeretet mindent legyőz...

# 25: A kérdező viszont azt nem érti, amit már az ókori filozófusok és értettek:

Hogy az ember bizonyos tulajdonságokat, értékeket képes tartósan szeretni. A feltétel nélküli szeretet csodálatos dolog, de nem párkapcsolatba való. Mert akkor az a párkapcsolat nagyon egyoldalú lenne és csak az egyik fél számára lenne kielégítő, a másik részéről csupa lemondással járna.

Teljesen egyetértek veled a kérdés alatti magyarázatoddal kapcsolatban. Nekem egyáltalán nem számít a végzettség és a munkája, persze ne hivatásosként dolgozzon. Ha valaki szeret valakit, akkor az egyént mint egészet nézi, a belső tulajdonságait, ez egy sokkal mélyebb dolog, aminek semmi köze nincs, hogy mennyit keres vagy hol dolgozik.

24F