Ti hisztek abban, hogy MINDEN Szerelem elmúlik? Vagy akadnak tényleg Örök Szerelmek, akkor is, ha viszonzatlan. Stb?

Nekem az a fura, amikor tök idős párok mondják - vagy minimum középkosúak - hogy ők még mennyire szerelmesek egymásba.

Szerintem a szerelem idővel átalakul - ez valahogy óhatatlan, nem lehet állandóan lángolni, idővel alábbhagy a tűz.

Szóval marad a szeretet és tisztelet, amik nem egészen egyenlőek a szerelemmel (nálam abba a heves érzelmek is beletartoznak), de nagyon szép dolgok.

A viszonzatlan szerelem sok gyötrődést képes okozni, de amúgy meg igaz lehet az is, hogy ha vágyunk tárgya elérhetetlen, akkor mindig gyönyörűnek, kívánatosnak fogjuk őt látni és sajnálni fogjuk, ha nem jöttünk vele össze, miközben ha összejöttünk volna vele, lehet egy éven belül akkorát csalódtunk volna benne (vagy ő bennünk), hogy szét is megy a kapcsolat. A plátói szerelem a reményt táplálja és nagyon szépnek láttatja vágyunk tárgyát. Persze azért, mert ilyen esetben olyasmiket is belelátunk a másikba amik lehet, ott sincsenek :-)