Létezik, hogy valaki tudatosan el tudja nyomni az érzéseit?

Ez picit összetettebb szerintem. A kérdés az, hogy egyáltalán van-e esélyük, hogy összejönnek, vagy mi miatt adott kosarat az egyik a másiknak. Mert ha az akadály elhárítható, akkor lehet, hoyg érdemes azt elhárítani (értve ez alatt nem azt, hogy pl. a másik házas és váljon el vagy nyírjuk ki a házastársát, hanem pl. egyszerűbb akadályokat, amiket pozitív módon lehet orvosolni), akkor nem feltétlenül kell elnyomni az érzelmeket, érdemesebb lehet tovább udvarolni. Nem nyomulósan, csak úgy, hogy a másikkal éreztetjük, hogy nagyon tetszik nekünk - olyan mértékben, ami nem kellemetlen a számára. Azért javaslom ezt, mert a szerelmet alapvetően rohadt nehéz elnyomni úgy, hogy ne károsítsa az ember lelkét, és érdemesebb talán udvarolni, ha van rá esély.

Ha viszont olyan akadály van, ami miatt egyértelműbb, hogy nincs a kapcsolatnak jövője, akkor ne legyenek illúzióink, csak egy erősebb érzelemmel lehet végső soron és károsodás nélkül lecsendesíteni a reménytelen irányú érzelmeket. Azért mondom a lecsendesítést, mert az elfojtástól ez különbözik. Erőszakkal nem lehet elnyomni, fölösleges próbálkozni.

A magasabbrendű érzés pedig szerintem 3 lehet (bár a 3. már nem annyira hétköznapi).

1. Barátság. Nem midnenkinek sikerül, de ha mégis sikerül lemondanunk az illetőről telejsen, mint szerelmi kapcsolatórl, nem akarunk tőle semmit, csak éljünk együtt normálisan, akkor megszűnik a görcs, a szenvedély kínja, és képesek lehetünk egy könnyebb kapcsolatot kialakítani az illetővel. Nem egyszerű műfaj, mert ez tényleg olyan lemondással jár, amit nem tehernek élünk meg, hanem tudatosan döntünk így, hogy elfogadjuk a szitut. Segít ha a másik hibáit is elkezdjük felfedezni...

2. Egy másik szerelem. Talán ez a legkönynebben kivitelezhető. Ha látjuk, hogy ez a vonal úgyis reménytelen, akkor ne erőltessük tovább, hanem forduljunk másfelé. Fedezzünk fel más jó nőt/férfit, akivel nagyobb esély van összejönni és boldognak lenni. Erre a legtöbb ember képes.

3. Transzcendens vonal. :) Nem feltétlenül a kolostorba vonulást kell ezalatt érteni, hanem egyszerűen találunk olyan magasabb eszmét, célt az életben, ami lecsendesíti és normális mederbe tereli általában az összes emberi kapcsolatunkat. Ha sikerül erre a vonalra lépnünk, akkro sokszor a szerelmi életünk is hamarosan rendeződik és kiderül, hogy barátság vagy szerelem lesz belőle. A lényeg, hogy szakadjunk el a görcstől, fedezzük fel, hogy van más szép dolog is az életben, és aztán egyszerűbben, könnyedebben állunk ilyen kérdésekhez is.

De azt senkinek nem javaslom, hogy fojtsa el az érzéseket más érzés nélkül, keményedjen meg, legyen kiábrándult, kiégett, fúj! A 3-asnak is üzenem, hogy térjen észhez, legkésőbb magányos öreg hárpiaként tuttira megbánja ezt. Igen nagy dolognak (a munkánál és egy elkényeztetett chihuahuánál is nagyobbnak) kell lennie annak, ami valóban kompenzálni tud egy boldog párkapcsolatot.

Van, de nagyon egészségtelen.

Okokkal töröld magadból, ne pedig elnyomd. Akkor tiszta utad van depresszióig és fizikális betegségekig.

Írj rám ha kell segítség.