Ti hogy ismerkedtetek meg életetek párjával?

munkahelyemen lakott, mint vendég

kb 3 hónapig volt ott folyamatosan, és a 2. hónap vége fele mentünk el étterembe vacsorázni és elhívott egy hétre nyaralni

Én tévedésből jelöltem be páromat facebookon (összetévesztettem valakivel). Persze, kapott az alkalmon, felajánlotta, hogy ettől függetlenül ismerkedhetnénk. Hát, mit ne mondjak, nagyon döcögősen ment a beszélgetés :D

Végül szilveszterkor úgy alakult, hogy nagyon ellaposodott a buli, ahol voltam, így elhívtam, hogy csatlakozzon, legalább találkozhatunk, meg dumálhatunk személyesen. Ő épp akkor fogadta meg, hogy nyitottabb lesz, nem mond nemet. Nos, csodálatos este volt. Csak pár csók csattant, de valahogy minden gesztus, átkarolás reflexből jött, mintha évek óta együtt lennénk. (Kicsit mindketten meg is ijedtünk ettől, annak ellenére, hogy nagyon élveztük.) Átbeszélgettük a hajnalt, végül megállapodtunk, hogy megismételjük ezt. Utána valahogy eltűnt a varázs. Nehezen találtuk a közös hangot. Ehhez talán az is hozzájárult, hogy tipikus nőcsábásznak gondoltam, amiről mára kiderült, hogy messze nem igaz, soha nem.is volt ilyen típus. 2 hónap kellett, hogy meg tudjunk nyílni egymásnak.

Azóta viszont zökkenőmentes minden :) Ennek lassan egy éve, de azóta tökéletes a kommunikációnk, sose veszekszünk, csak megbeszéljük, ha problémánk van. Támogatjuk egymást mindenben, és teljes az összhang, szeretet, törődés. Valahogy nincs kétségünk afelől, hogy együtt fogjuk leélni az életünket, és minden akadályt megugrunk majd együtt. Már többször felmerült, hogy akár a kezemet is megkérné, csak én félek még kicsit, mert nem akarok dobálózni ilyesmivel. Szeretném, ha megfontolt döntés lenne. Bár kár tagadni, engem is magával ragad néha a lelkesedése, főleg, miután volt, hogy szinte sírva vallott szerelmet, mert elöntötték az érzések. Pedig nem egy nyálas, romantikus típus :)

26/n

Társkereső oldalon. Nem vagyok bulizós, sokat dolgoztam, és nem a munkahelyemről akartam válogatni.

Sok hülyével beszéltem, de csak 2 sráccal találkoztam, többszöri telefonos beszélgetés után. A második sráccal az első randi nem volt túl romantikus , több programon voltunk, akartam de nem engedte fizetni a részem. Aznap egy ártatlan csók csattant csak. Aztán kialakult minden. Ennek lassan 10 éve. Nem mindig könnyű, de meg kell dolgozni a kapcsolatért. A rózsaszín köd eltűnik... A szerelem megfakul, de az egymás tisztelete nem, és szerintem ez az egyik legfontosabb része a kapcsolatban. Amig fel tudok nézni a másikra és érzem, hogy a másik is rám ...

Meg a kommunikáció, na ezen sokat kellett és kell is dolgoznunk.

Egyébként 2 kisfiunk van :)

Munkahelyen talalkoztam vele eloszor. Idosebb mint en, egy kicsit meg is ijedtem amikor ugy nezett ram, mintha fel akarna falni... :)

Aztan minden buli alkalmaval beprobalkozott nalam, de nem tudtam hinni neki, nagy csajozogep volt allitolag (utolag mindent elosztok kettovel amit mondtak rola). Vegul tavasszal adtam be a derekam es lefekudtem vele. Egyre tobbet kezdtunk beszelgetni, majd egyszer mar csak azt vettem eszre hogy ugy megyek fel hozza, hogy csak aludni fogunk es semmi szex. Vegul o vallott szerelmet nekem. Az elso perctol fogva egyutt elunk. Egy eve.

Vannak tervek es sok vita, de mindennel csak erosebb lesz a kapcsolatunk.