Érdemes folytatni, vagy egyáltalán gondolkodni rajta?

A barátommal most lennénk együtt 2 éve. Az elején a rózsaszín köd nem tartott igazán sokáig, de ettől függetlenül sokszor éreztem, hogy mennyire szeretem. Volt, mikor nagyon erősen lángolt a tűz, van, amikor épphogycsak. Egy hónapja elkerültem egyetemre másik városba, így csak hetente tudunk találkozni, bár eddig is így volt általában (vagy ő tanult másik városban, vagy dolgozott, vagy én dolgoztam...).

Kézfelé húzott a szívem: leélném vele az életemet, olyan érzésem van.. annyira érzem, hogy szeret és tényleg mindent megadott nekem testileg-lelkileg, amire csak szükségem volt, nála jobb fiút nem kívánhatnék magam mellé. Viszont másrészről kipróbálnám a csapongó, szabad életet is, ugyanis eddig 5 éven keresztül néhány hét pihenővel folyamatosan kapcsolatban voltam (2 barátom volt, meg egy kapcsolatnak nem igazán nevezhető dolog, de fogjuk rá, hogy az). Legutóbb csúnyán összevesztünk és szakítottam vele. Valószínűleg ő szeretett jobban sajnos, neki nagyon nagyon fájt, nekem is fájt, de kicsit "meg is könnyebbültem, hogy szabad vagyok".

Viszont az nagyon rossz volt, hogy látom, ahogy fáj neki... beleőrülök most is. A hétvégén egy sulis csapattal elmentünk egy kiruccanásra, ahol egy fiúval összekeveredtem, petting szintig mentünk el, de már igazán azt sem akartam. Nem azért, mert nem kívántam a dolgot, hanem mert olyan érzésem volt, mintha megcsalnám a pár nappal ezelőtti barátomat. Végig rá gondoltam közben is és nagyon fáj, hogy ilyet csináltam, mert alapvetően nem vagyok ilyen és direkt elterveztem, hogy max annyi lehet vele, hogy együtt alszunk, de megcsókolni sem akartam, ehhez képest... pláne, hogy soha nem csináltam olyat, hogy kapcsolaton kívüli a dolog, és nem is vagyok az a fajta lány, aki erre hajlamos, és most nagyon rosszul érzem magam emiatt. Két este volt, a másodikon már abszolút nem is akartam semmit, talán az elsőn kiadtam magamból a feszültséget és be is értem ezzel. Mióta a barátommal szakítottunk, enni sem tudok és egész nap kedvtelen vagyok, rossz a hangulatom.

Előzetesen tudni kell, hogy nemrég gondolkodtam, hogy vajon érdemes-e folytatni a volt barátommal, mert szeretnék menni suli programmal külföldre majd, ill.ő most dolgozik és más tervei vannak, én örülnék neki, ha elmenne ő is egyetemre, de nem akar. Egyik ismerősöm, aki már 5 éve együtt van a párjával, azt mondta, egyre inkább azt érzi, hogy nem akar mást, csak őt, és egyre jobban szereti. Én ilyet nem éreztem, csak hogy nagyon jó vele és jól érzem magam jelenleg. Nem tudok hosszú távra előretervezni, majd alakul, ahogy alakul.

Felhívtam ma a volt barátomat, hogy szeretném megbeszélni a dolgokat, de... és itt jön a kérdés..:

Vajon érdemes lenne megpróbálni -ha visszafogad ezek után...- újra a kapcsolatot, vagy inkább hagyjam, bármennyire fáj is?

Megszakad a szívem, ahogy azt mondta, ha tudja, hogy múlt héten ölel meg utoljára, akkor soha nem enged el...

és este a másik srác azt mondta úgy látja, hogy még mindig szeretem.. és hogy emiatt nem kellett volna kidobnom őt. Már most én is megbántam, lehet kellett volna adni egy esélyt még.

Bocsánat, hogy hosszú lett, köszönöm annak, aki elolvassa és tud hasznos tanáccsal szolgálni.

Minősítő kommenteket nem kérnék, de racionális érveknek és magyarázatoknak örülnék.

Köszönöm előre is!