Mennyire kell igazat mondanom azzal kapcsolatban, hogy van-e barátom?

tapintatlansag ilyet kerdeni, ha nem alltok kozel egymashoz. ha viszont igen, akkor nem kene kritizalni emiatt.

nekem soha eszembe se jutott, hogy hazudjak errol. de nem is emlekszem, hogy sokat kerdezgettek volna.

az is igaz persze, hogy most, ha megkerdezi valaki, hogy egyutt vagyunk-e a baratommal, orommel mondom, hogy igen, mert buszke vagyok ra, hogy o van mellettem.

Szerintem nem kelk hazudni, csak világossá kell tenni, hogy nem óhajtod a lelki sebeidet, de még az örömeidet sem azért mutogatni, hogy az unatkozó hónapok óta nem látott tahó ismerősnek legyen mibe túrnia a retkes orrmányát.

Ezeknek is kell valamiből tanulni, mert ha mindenki mindig behódol nekik, akkor sosem fognak rájönni, hogy nem kérdezünk mást intim témáról, max közeli barátot, vagy olyan nyitott kérdést teszünk fel, amire a másik eldöntheti, hogy milyen mértékben bizalmas választ ad.

Mint a szomszéd öregasszonyok. Meglátnak és megkérdezik, hová megyek... 30 éves vagyok, diplomás, önfenntartó ember, de neki joga van faggatni. Hagyjuk már...

Kérdező, meg kell mondjam, hosszasan törtem a fejem ezen a nehéz kérdésen, de végül is csak dűlőre fogok jutni, amennyiben megkérdezem a problémádat illetően néhány éhező etióp gyermek szüleit. Biztosra veszem együtt érzésüket irányodba.

De ha gondolod, akkor egy budapesti csövit fogok meginterjúvolni az érdekedben. (Elnézést, ha dilemmát okoztam a tisztelt hölgy számára.)