Az az igazi, őszinte, szeretetteljes kapcsolat, ahol a másikat tartjuk a " legjobb dolognak az életünkben ", mikor azt érezzük valóban vele vagyunk teljesek! Egyet értetek? Vagy van cáfolat?

Nem értek egyet az első résszel, az élet annyira bonyolult, és szövevényes, hogy nem lehet kiválasztani egy "legjobb" vagy "legfontosabb" dolgot.

Persze fontos az amit mondasz, de szerintem ennél jóval fontosabb a megértés, meg a törődés, a másik iránti tisztelet, szeretet. Ezek nélkülözhetetlenek egy jó kapcsolatban, hiába esküdözik a másik, hogy én vagyok a legjobb dolog az életében.

Ismerek egy nagyon jó párt, akik középiskolás koruktól együttvannak a legnagyobb szeretetben. Mégis, mikor a srácot megkérdezték, hogy mi a 3 legjobb dolog az életben, egyik sem a barátnője volt.

A teljesség egy másik dolog, szerintem az embernek egyedül is teljesnek kell tudni lenni. Félreértés ne essék, én is érzem a páromon, hogy kiegészít engem, de nélküle is teljesnek érzem magam.

Amit leírtál, az valóban függés a másiktól és ragaszkodás. Mintha egyedül egy nagy nulla lennél, ha nincs melletted a szeretett személy, akkor mintha nem is léteznél, mert képtelen vagy arra, hogy egyedül is boldog légy, és feltaláld magad.

Az a jó kapcsolat, amikor pl. mind a két fél megtartja az egyéniségét és szabadságát, és egyedül is képesek a boldogságra, a mosolygásra. Pl. képesek egyedül elmenni a másik nélkül buliba, megbíznak egymásban és jól érzik magukat egymás nélkül is.

És mi van, ha szétmentek? Akit eddig az "életed értelme" címszóval illettél, az már nem az lesz. De rá kell jönnöd, hogy nélküle is van élet.

Ne akarj függni a másiktól!