Én vagyok defektes, ha szeretek kicsit féltékeny lenni?

Lehet, hogy furcsán hangzik, de szeretem hallgatni az olyan történeteket, amik arról szólnak, hogy egy lány szerelmes volt a barátomba, de nem jött neki össze, vagy éppen hogy csak rányomultak, de nem lett semmi. A barátom nem szereti ezeket elmesélni, és én sem kárörvendeni akarok egyébként, csak valamiért olyan jó érzés, hogy az enyém... Ez gyerekes, igaz?

A másik meg, hogy minimálisan szeretek féltékeny lenni. Alapvetően abszolút nem vagyok féltékeny típus, de összességében szeretem érezni, hogy a barátom másnak is kell, mégis nekem van meg. Ez önigazolás?

21/L