Együtt lehet élni valakivel hosszabb ideig szerelem nélkül?

Van egy 6 éves kapcsolatom, eljegyzés volt, de esküvőt nem akarok....ő igen. Van egy közös gyerekünk, 3 éves fiú. Eddig szép és jó, de én már nem szeretem. Sem szerelemmel, sem szeretettel. Csak amolyan megszokás, hogy velem van. Nincs különösebb gond köztünk, de én mégis minden semmiségen kiakadok. Ha elmegy a haverokkal sörözni, azért, ha a sógorával van, azért, ha nem rakja rendbe az udvart, azért, stb.... Fel van osztva a házimunka, övé a kert ( fűnyírás van csak ), enyém a ház belül. A gyereknevelésben kivesszük mindketten a részünk. Idilli lenne, de részemről mégsem az. És nem tudom, miért. Nincs különösebb oka. Állandóan lehangolt vagyok vagy vigyorgok, semmiségen kiakadok vagy nem érdekel semmi. Magam sem tudom, mi van.

Nem akarom elhagyni, sem elküldeni, a fiunk sem ezt érdemli.

Mindenképp vele akarok lenni, hisz nem érdemli meg, hogy miattam szétmenjünk. Persze, nem tökéletes ő sem, de nem érdemelné.

Szerintetek működhet így? Próbálom visszafogni magam, normálisan élni, de kicsit kilátástalannak érzem a helyzetet.

30/N