Milyen érzés ha romlik a kapcsolatod és nincs megállás a lejtőn? Ha tudod el fogod veszíteni a szerelmedet és nem tehetsz semmit? És mikor végül kilép a tönkrement kapcsolatból és összejön valakivel aki boldoggá tudja tenni őt?

Ja , hogy ilyen hosszan kikellet volna fejteni...

....nincs megállás a lejtőn?

Itt még azért reménykedsz, majd jobblesz.

....nem tehetsz semmit?

Nem fogadod el a tényt.

....kilép..összejön valakivel...?

Miután reggel jól indult a napotok, csókkel köszöntök el egymástól... délben jön egy üzenet, hogy ennyi volt.

Pár percig fel sem fogod...azthiszed valami rossz vicc. Aztán elfog a sírás, mint egy gyökér kisgyereket. Mivel egy retkes üzenettel rendezte le nem tudsz semmit tenni, könyörögni, beszélni, akármi. Aztán 2 hét múlva visszaadod neki a cuccait egy találkozó keretében, ahol egy sziát sem képes kinyögni. Hozzádvágja a lakásod kulcsait és sarkonfordul. Megint elfog a sírás.

Késöbb megtudod, hogy mindennek lehord, mindent elmond róllad. Ekkor már élni sincs kedved. Aztán kiderül, hogy a szakító üzenet utánni nap már volt valakije. Aztán 2 hét múlva megint lett egy új pasija.

Telik az idő, már vagy fél év is eltelik még mindig néha sírva fekszel le, ekkor , hogy még beléd tudjon szúrni, eladja azokat a tárgyakat amiket tölled kapott viszont kiderül , hogy igazaból nem adja el csak azért csinálta , hogy neked rossz legyen.

Aztán telnek az évek, ő boldog , te meg egy nulla vagy mert tényleg szeretted és még mindig nem léptél túl rajta.

Viszont örülsz neki, hogy legalább ő boldog.