Sokszor megbántott lányok, milyen érzés, ha TI bántotok meg valakit jogosan?

Hogyan kell elképzelni, hogy valakit jogosan megbántok, de nem veszem észre? Ha odaszúrok valakinek jogosan, azt azért teszem, mert az a célom, hogy vegye észre magát valami miatt, és ezt lereagálhatja úgy, hogy rájön, mekkora balfék volt, vagy úgy is, hogy őt mennyire megbántották.

Pl. volt egy kolléganőm, aki nagyon beletolakodott a magánéletembe, és végül olyan stílusban szereltem le, ami neki nem tetszett, de másképp nem tudtam leállítani. Vagy volt egy pasi, aki leszólított az utcán, beszélgettünk egy kicsit, de nekem mennem kellett, mert dolgom volt, ezt meg is mondtam neki, aztán nem akarta abbahagyni a beszélgetést, feltartott, nem értette meg, hogy nem érek rá tovább, én meg hátat fordítottam és leléptem, erre utánam kiabált, hogy bunkó vagyok, nem érdekelt, és örülök, hogy azóta nem futottunk össze.

Nem értem a kérdést. Milyen az a jogos megbántás? A bántás az soha nem lehet jogos.

Félreértés ne essék, nem vagyok szent, sokszor bántok meg embereket, de nem azért, mert úgy gondolom, hogy jogom van hozzá, csupán gyorsabban jár a szám, mint az agyam. Ha rájövök, mindig rosszul érzem magam, és bocsánatot kérek. Jó, vannak olyan esetek, amiket az első válaszoló leírt, amikor úgy érzed, nincs más eszközöd, mint egy sértő mondat, vagy gesztus, de nekem ez sem a jogosságról szól, csupán az eszköztelenségemről.

Van egy olyan érzésem valami konkrét történetről van szó, de mivel nem tudjuk a részleteket, nincs túl sok értelme, nehéz rá válaszolni.

Ha elutasításról van szó... hát amikor engem utasítanak el, hirtelen rájövök, hogy anno mit csináltam rosszul, amikor én utasítottam el mást (nem az, hogy elutasítottam, hanem ahogyan....)

Megbántani meg még a legjobb szándékú ember is megbánthatja a másikat, nyilván sz...r érzés, amikor ez kiderül.

Ha jogosan "bántok meg" vkit, akkor tudom, hogy megbántottam. De ezt én sosem úgy kezelem, hogy tudatosan akarom megbántani, hanem elmondom a véleményem, aztán vagy jól veszi, vagy nem, és ha látom, hogy nem, akkor végiggondolom, hogy a duzzogása jogos-e vagy nem, tehát nem fogalmaztam-e túl erősen pl.

Ha észrevétlenül bántok meg vkit, akkor az esetek többségében észreveszem, ha megváltozik a hangulata, ha nem, akkor azért nem árt, ha elmondja, hogy van baj. Mert néha van olyan, hogy az ember nyűgösen néha nem úgy hangsúlyoz, vagy hogy máshogy volt szocializálva, és van, min ő nem sértődne meg, de a másik igen... ilyenkor mérlegelek, és ha úgy érzem, hogy jogosan érzi rosszul magát, vagy őszi ntén bevallja, hogy neki sértő vmi, ami nekem nem, akkor elszégyellem magam, és igyekszem jóvá tenni. Ha viszont úgy érzem, hogy konkrétan hisztizik vagy a saját felelősségét, hibáját próbálja hárítani szőrszálhasogatással, akkor azt nem tudom tolerálni, és akkor nem fogok szabadkozni meg szarul érezni magam amiatt, ha vki megsértődik.