Ti mit gondoltok arról, amikor párod, barát (nő) nek mondod, h szeretlek, és annyi a válasz "én is"?

Én azt sose szerettem és bennem is bennem volt a kétely, mint kiderült nem alaptalanul. Bár ő eleve nem is mondta magától, hogy szeret, ha meg én mondtam csak annyit mondott "én is". Végül kiderült, hogy mindez azért volt mert már nem szeret, de sokáig nem mondta el.

Felesleges ebbe többet belegondolni mint ami, ugyan annyit jelent mintha azt mondaná: "én is szeretlek". Nálam is volt régebben, hogy csak azt mondtam viszont, hogy én is téged, vagy én is, és nem gondoltam alatta picit se másképp mert nem mondtam ki a szeretlek szót.

nem mondani kell, hanem éreztetni. Egyszer se mondjuk egymásnak ezt, mégis tudjuk, hogy úgy van.

Akinek igazi érzései vannak az ki is tudja mondani. Nem csak annyit, hogy "én is".

Szerintem bárki ki tud mondani bármit, de lehet vannak itt egyesek, akiknek """igaz érzések híjján""" összeakad a nyelve ilyen "szeretlek" meg hasonló szavaktól.

Ha soha nem mondja ki, és mondjuk nem két hetes a kapcsolat, akkor zavarna. Ha nem, akkor nem tulajdonítanék neki nagyobb jelentőséget. Volt már ilyen párommal és én is mondtam már így, egymás hangsúlyából tudjuk, hogy komolyan gondoljuk.

Mért kellene bárkitől elvárni hogy ezt vagy azt mondjon?