Az igaz, hogy 1,5-2 év után elmúlik a szerelem?

Nem. A szerelem, a lángolás nem szokott 1.5-2 évig tartani, általában inkább 0.5-1 évig.

Utána viszont nem hagyja ott az ember a párját, hiszen szereted, csak az a hatalmas, lüktető, mindent elsöprő, az összes hibáját elfedő érzés tűnik el, ettől a másikhoz vonzódik az ember, szereti, jó vele lenni minden téren.

Pont ez a nehézség a legtöbb kapcsolatban, hogy a lángoló fázis után megtalálják azt, ami továbbra is összeköti őket, amivel meg tudják tölteni a kapcsolatukat.

Persze, van akinek ez (soha) nem jön össze, ők azok, akik folyton szerelmesek, majd szakítanak, és újra szeretnek, kapcsolatból-kapcsolatba ugranak, mert csak a kezdeti lángoló szakasz élteti őket.

Igen, igaz! A szerelem érzéséért felelős hormonokat maximálisan 2 évig képes az agy termelni. Maximálisan, tehát sokszor már hamarabb elmúlik. De ez alapjában véve nem is baj, ez a természet rendje. Attól még nem kell szétválni a pároknak. Az a lényeg, h mi veszi át a szerelem érzését. Szeretet, megbecsülés, tisztelet, a másik elfogadása, az h hiányzik a másük stb. És ezek azok az érzések, amik inkább mérvadó. Nekem még 6 év után is megvolt az, h szinte mindent a párommal akartam megélni, amit csak lehetett. Pedig már nem volt meg az a lüktető szerelem érzése. De mégis Ő volt nekem a legfontosabb, és nem tudtam volna nélküle elképzelni az életemet...

(persze aztán máshogy alakultak a dolgok)

Persze..emiatt van sok családban született gyerek..

Nálunk is 1,5 évnél jött a vízválasztó, amikor is kiderült egy-két komolyabb dolog rólunk, és egy dolog volt, hogy meg kell oldani, egy másik, hogy meg akarjuk-e oldani. Nem volt biztos, hogy találhatunk, és akarunk-e találni az adott témában kompromisszumot.

Nos, egymás mellett döntöttünk és most 3 év után megint ugyanolyan szerelmes vagyok, mint a legelején..ezúttal már mindenféle rózsaszín köd nélkül. (Az elején sem igazán volt egyébként.)

Egy kapcsolat fenntartása komoly. Alapvetően az a jó, ha ez simán megy, de időnként bizony akkor is oda kell tennünk magunkat, amikor semmi kedvünk és energiánk. Megéri.

Hát, a gyerek téma egy olyan dolog amiben nincs kompromisszum. Szerintem ahol ez nem passzol, ott bármekkora a szerelem, nem szabad folytatni.. Idővel az egyik fél meg fogja bánni.

Nálunk más típusú probléma volt, amit azért át lehetett értékelni és volt lehetőség a folytatásra anélkül, hogy ez bárkinél hosszútávon, sok évvel később problémát jelentsen.

A gyerek téma az egyedüli amire szerintem nincs megoldás.

Házasságpárti vagyok, de végső soron csak egy papír.. a másik félben nem kéne komoly törést okozzon, hogy házasodik vagy nem házasodik első elképzelése ellenére.

Na de a gyerek.. Nagyon szeretem a páromat, de ha nem akarna gyereket, akkor elválnának útjaink, mert elképzelni sem tudom, hogy ne legyen gyerekem. Ahogy ha ő őszintén nem akar, akkor neki se lenne jó ha lenne.. Esélyes a csonka család és a kapcsolatnak ugyanúgy vége.

Számomra ez az egyetlen, amiben nincs kompromisszum.