Ha összeveszek a baratommal, melyik esetben hianyzok neki jobban, ha nem talalkozok vele de valaszolgatok az uzeneteire, vagy ha megszünök szamara minimum ket hetig?

Nekem az a tapasztalatom, hogy valaki vagy egy kapcsolat érdekében dolgozik, vagy ellene. Ha ellene akarsz dolgozni, annak meglesz az eredménye hosszútávon, vagy már rövidebb távon is. Ahogy annak is meglesz, ha érte dolgozol. Ha valami baj van, azt meg kell beszélni, hogy mindenkinek jó legyen, és nem büntetni a másikat, hogy az szarul érezze magát.

Előbb-utóbb fel fogja ismerni a barátod, hogy szívatod, ha nem magától, akkor majd mások segítenek neki, és otthagy a hisztiddel a pi..csába. Pont úgy, ahogy megérdemled. Nekem ez a tapasztalatom. A párommal csinálta az egyik exe ezt. Egy ideig nagyon szerelmes volt, és hagyta, hogy szívassák, bár tudta, hogy szívatják. Aztán egyszer azt mondta magának: kell ez nekem? És a rózsaszín köd elszállt, soha többé nem foglalkozott a csajjal, azt meg ette a fene. Hát, ennyi a tapasztalatom. Kezd vele azt, amit akarsz. Ilyen hülye kis k-...vákkal, mint te, amúgy mire megy a pasid? Mi lesz, ha felnősz végre (ja, ez a felnőtt párkapcsolatok - hehe), és lesz család, gyerek? Akkor is ilyen gyökér leszel, hogy két hétig nem állsz szóba az apjukkal, csak hogy szenvedjen mindenki?

Saját tapasztalatot nem tudok megosztani veled, mert nem viselkednék így, de a következő történet jutott eszembe:

Mikor megismerkedtem a Párommal, a nála hat évvel fiatalabb húgát kb. nyolc éve kezelték depresszióval, ami a Párom szerint annak lett a következménye, hogy nem tudta feldolgozni a válását.

Fiatalon férjhez ment, és alig pár hónappal azután, hogy az esküvő után összeköltöztek egy albérletben, valamin összerúgták a port. Ahelyett, hogy megbeszélték volna, és kibékültek volna, ő dacból hazaköltözött a szüleihez, és várta, hogy majd megy utána a férje kiengesztelni, mert hiányzik neki.

A nagy önérzetével, meg a királykisasszony személyiségével, amit a Párom szerint az anyukájuk nevelt bele, várt egy hetet, két hetet - pontosan nem tudom már, hogy mennyit, de mire észbe kapott, hogy talán mégiscsak szóba kéne állnia a férjével, ő közölte, hogy részéről ennyi, vége a kapcsolatuknak.

A Párom húga nem akarta elhinni, hogy tényleg komolyan gondolja, és azóta sem igazán tudta feldolgozni, hogy ilyen következménye lett annak, hogy a konfliktusuk normális megbeszélése helyett a "majd szaladsz utánam, ha akarsz valamit" típusú játszmát választotta annak idején, egy olyan férfival, aki erre nem volt vevő.

Miért ne múlott volna ezen? Én is dobtam már pasit, aki ilyen volt, hogy hisztizett. Egyszer bedurcizott a nagy semmin. Valami programot kitalált, de nekem addigra már volt egy másik (mozi a barátnőmmel), és nem akartam lemondani. Erre közölte - de előtte berúgott -, hogy ő többet érdemel, és itt a vége. Mondtam, akkor jó, legyen így. Pár nap múlva meg kazalszámra jöttek a virágok meg az ajándékok a munkahelyemre, hogy bocsássak meg.

Mondtam: megbocsátok, de nem vagyok hajlandó folytatni, az én idegeimen senki se akarjon táncikálni. Komoly kapcsolatra vágyom, ahol az emberek szövetségesei egymásnak, nem ba..sztatják a másikat. Nekem így nem megy, ilyen kapcsolatban nem tudok családot elképzelni, ahhoz sokkal kiegyensúlyozottabb, békésebb légkör kell.

Férfiként írtam a válaszomat, Drága.

Én kb 2 nap játszmázás után mondom azt, h helloszevasz.

"Siman kibekulhettek volna , ha van köztuk szeretet , szerelem de a ferfinek nem kellett mar , es szerintem ezen nem valtoztatott volna a kommunikacio"

"A férfinak nem kellett már."

Elég érdekes értelmezése egy olyan helyzetnek, amikor a nő az, aki fogja magát, és dacból elköltözik a közös otthonukból. :-))

Én nő létemre úgy gondolom, hogy ha valakiben van szeretet, és fontos neki a férje/párja/barátja, akkor normális konfliktuskezelés, és egy esetleg pont a részéről indokolt bocsánatkérés helyett nem megy bele olyan játszmákba, hogy majd ha X napig nem beszélek / nem találkozom veled / nem jövök haza a közös otthonunkba, akkor majd rájössz, hogy hű, de nagyon hiányozni fogok, és majd jössz utánam és "visszasírsz".

Az, ha valaki minden bántást, békát benyel, eltűri a másik részéről az igazságtalan viselkedést, indokolatlan hisztit stb. csak hogy legyen valakije, nem a szeretet, hanem a kapcsolatfüggőség jele.

Én pont akkor jöttem rá, hogy az egyik exem nem érdemel semmit részemről, amikor egyáltalán nem keresett, pedig azt is tudta, hogy kórházba kerültem... megfogadtam, hogy nem fogok soha futni senki után, velem nem játszadozik senki! Szóval részemről az utóbbi változat szakítással járna.

A válaszolgatásos verzió is szakítással végződne nálam. Ha nem tud normális indokot adni arra, hogy miért nem képes felemelni a hátsóját és eljönni velem x helyre, akkor azt gondolnám, hogy megcsal/átver... vagy mikor szükségem lenne a lelki társamra majd, akkor is ezt fogja játszani velem... ezeknél én meg többre tartom magam és annyi másik ember létezik még, akikkel normális párkapcsolatot élhetek meg...

Ha neked ez a játszmázás ennyit megér, hajrá! Nekem egyik változatkor sem hiányoznál, sőt rájönnék, hogy egy hisztis p*csa vagy, arra meg egy érett férfinek nincs szüksége!