Voltak, akik még mielőtt/vagy miközben összejöttek a párjukkal jeleket érzékeltek azzal kapcsolatban, hogy Ő lesz az igazi?

Igazi? Olyan nem nagyon van.

Mindegyik előtt azt érzed h jajj, ő az igazi visszagondolva szakítás utána zt mondod h nem is éreztem.

Éreztem valamit, középsulis korból...

első évemben bejött egy csaj, kiröhögött hogy felakarom szedni, oké megutált.

4 évre rá szalagavatón beszélgettünk. Ő volt az "igazi" amíg együtt voltunk, de most már 2 éve együtt vagyok mással, akkor ő is igazi amíg nem lesz az exem?

Attól a perctől kezdve, hogy találkoztunk, rendszeresek az egyszerre megszólalásaink- pontosan ugyanabban a pillanatban, ugyanazzal a szóhasználattal, hangsúllyal mondjuk ugyanazokat a dolgokat. Ez az összhang, egyetértés, azonos hullámhossz gyakorlatilag mindenben megjelenik, és tényleg a megismerkedésünk első pillanatától kezdve. Nagyon, NAGYON kevés olyan dolog van, amiben másképp gondolkodunk, az is ilyen "nekem tetszett ez a film, neked meg nem annyira" szintű dolgok, éppen csak annyi, hogy a korunkat és nemünket leszámítva ne legyünk ugyanaz a személy. Természetes érzés mellette lenni, hozzáérni, beszélni vele, magától értetődő minden, amit csinálunk. A kapcsolat gyakorlatilag magát viszi előre, igazából semmi olyasmit nem csinálunk, ami kompromisszum, küzdelem, vagy akármi erőbefektetés lenne, mert egyszerűen természetes. Az, hogy mi ketten együtt vagyunk, az kb olyan, minthogy van kezem, és megvakarom vele az orrom, ha viszket. Nem gondolkodunk rajta, csak működik. És ez már többedik éve. Nem ő az első kapcsolatom, sokaknál éreztem hatalmas, lángoló szerelmet és szenvedélyt, sokakkal jól kijöttem, de ilyet még soha, senkinél nem éreztem, és egyébként elbeszélésekből is úgy gondolom, hogy ez másoknál is ritka.

Mondják, hogy csak a halálos ágyadon tudod meg, hogy tulajdonképpen ez vagy az az ember volt az igazi, a nagy Ő. Hát, szerintem én már most tudom.

#4

Azta, szóról szóra mintha én írtam volna, nekünk is pontosan ilyen a kapcsolatunk a barátommal. Napi szinten megy ez, hogy ugyanazt kezdjük el mondani, ugyanakkor, ugyanazokkal a szavakkal. Sokszor ilyen fél óra hallgatás után, a semmiből ugyanaz jut eszünkbe :D

Amúgy szerintem ez is fontos, hogy ha mindketten csak ülünk csendben egymás mellett, akkor fel se merül, hogy az "kínos csend", nem kell kényszeresen beszélnünk, hanem teljesen lazán elvagyunk a saját gondolatainkba merülve is egymás mellett, el tudjuk engedni magunkat ilyen téren is. Viszont ha úgy van, akkor egész napokat tudunk csak fetrengeni és beszélgetni akármiről. Épp ezek miatt pedig nem vagyunk feszélyezve, nem para, hogy mi lesz, ha sokáig leszünk kettesben "összezárva", pl hosszú autóúton, vagy wellness hétvégén, vagy akármikor, teljesen magától értetődő, hogy feltaláljuk magunkat, nem lesz semmi erőltetett. :)