Voltatok már valaha olyan kapcsolatban, ahol, ha vele vele vagy szenvedsz, mert érzed, hogy nem az igazi, hogy valami hiányzik, és van, hogy idegesít is, de ha szakítasz, akkor is szenvedsz, mert akkor meg hiányzik?

valóban ez lenne a logikus lépés...csak mégis annyira nehéz elengedni..és nem értem, hogy miért, ezért őrülök meg. talán azért mert tudom, hogy ő nagyon szeret

igazából, én szakítottam vele többször, mert úgy éreztem, hogy hiába megszerettem, és közel került hozzám, ez nem az a lángoló szerelem, amire vágynék. sőt, ez nem szerelem, csak szeretet. de ő azt mondta, ígyis szeretné, nekem meg hiányzott, és mindig visszamentem hozzá. sokszor azt kívánom, bár ne is találkoztunk volna, csak kínozzuk egymást.

igen, tényleg így van...egyébként most ismét a szakító fázisban vagyunk, borzalmasan érzem magam, és tudom, hogy ő is... de úgy tűnik, ezt ki kell szenvednünk