Megalázó szerelmet vallani olyan valakinek aki nem viszonozza?

Ha neked nem megalázó, hisz te fogod ezt elmondani, akkor meg mi itt a kérdés?

Neki biztos, hogy nem lesz megalázó, csak uncsi, vagy esetleg kellemetlen szitu lesz.

Voltam ilyen helyzetben. Minden helyzet, egyén más.

Én szó szerint készültem, hogy megvallom neki, vártam rá, stb. amikor egy hirtelen fordulat arra késztetett, hogy másképp tegyek.

Nem bántam meg, hogy nem mondtam meg soha.

Az ilyen szerelmet vallásnak akkor van/lehet értelme, ha a másik fél részéről vannak jelek, hogy nincs lezárva/elfeledve az illető, legalább egy kicsit is viszonozza, vagy viszonozta. Ellenkező esetben könyörgésnek is felfogható, hogy ugyan nézz már rám, foglalkozz egy kicsit velem, vagy sajnálkozz már rajtam, hátha könnyebb lesz NEKEM, vagy legalább csak azzal, hogy elmondtam, hátha megkönnyebbülök.

Ha nyomaszt a gondolat, írd le naplóba, mondd el a közeli barátaidnak, akikben megbízol.

Viszont ha Te csak akkor tudsz túllépni a srácon, ha az kell neked, hogy bevallod a szerelmed, és ő negatívan reagáljon rá, akkor hajrá. Lehet, megspórolod azt az x időt, ami enélkül kéne ahhoz, hogy túllépj rajta. Az idő meg lehetőség.

Én túlságosan büszke voltam, nem bántam meg.