Ti együtt maradnátok valakivel aki nagyon szeret, az egész életét veletek képzelné el, de ti már "csak" szeretet éreztek iránta, szerelmet nem?

19 évesen nem biztos. 53 évesen már igen, mert megelőzte egy nagy és lángoló szerelem, ami természetesen mára már lecsendesedett és átvette a helyét a szeretet.

Neked még kell a lángolás, a szenvedély, a 100 fokon égés, mert meg kell ezt az érzést is élned. De természetesen, sok függ attól is, hogy milyen típus vagy. Vibráló vagy nyugodtabb? Ha az első, akkor tovább kell lépned. Ha a második, akkor lehet, hogy jól döntesz.

21 éves vagyok, 4 éve vagyunk a párommal, vele tervezem leélni az életemet. DE ha úgy adódna, hogy elmúlna az iránta érzett szerelmem, akkor leülnék vele megbeszélni és szakítanék, ahogy fordítva is ezt várnám el tőle.

Szerintem amúgy ez egy mítosz, hogy "a szerelem úgyis elmúlik idővel". A szüleim 25 éve házasok, hihetetlenül odavannak egymásért a mai napig... Oké, nagyon nagy mértékű szeretet van közöttük, de emellett van szenvedély, vágy, szerelem is!

A rózsaszín köd mindig elmúlik, kár azt hajkurászni. Gondold végig hogy tényleg le szeretnél-e horgonyozni valaki mellett, tényleg jó lenne-e vele leélni egy életet. Ha igen, akkor szerintem semmi akadálya. Te tudod hogy milyen életet szeretnél, mire van igényed.. Csak ne 28 évesen jöjj rá, hogy nem élted ki magad fiatalkorodban, és túl hamar leragadtál valaki mellett.

Persze nem mindenkinek van igénye kalandozásra (nekem sincs), szóval ezt neked kell eldöntened.

Ha te vele akarsz lenni, és boldogok vagytok együtt, akkor ne hallgass az ismerőseidre. Vizont ha felmerült benned ez a kérdés, hogy együtt maradj-e vele, akkor az nekem azt sugallja, hogy te mégsem szeretnél annyira vele maradni... Ha tényleg szeretnéd, nem gondolkoznál ilyenen, mert egyértelmű lenne, hogy igen, érdemes vele maradni.

Nem, nem maradnék vele.

Feltenném magamnak a kérdést, hogy mi hiányzik, és az vajon a társamból hiányzik-e, vagy belőlem, vagy a kapcsolatból.

Nem kötelező elmúlnia a szerelemnek, leginkább akkor szokott elmúlni, ha a felek belekényelmesednek a kapcsolatba és nem dolgoznak tudatosan és közösen érte.

A kapcsolatok kezdetén azért lehet lángolni, mert 1. egy kicsit mindig idealizáljuk a másikat 2. sok energiát fektetünk a kapcsolatba, a másik meghódításába, és ez váltja ki az intenzív érzéseket.

Amikor elmúlik a rózsaszín köd, akkor azt kell megvizsgálni, hogy a másik tényleg olyan ideális társ-e, mint az elején láttuk, el tudom-e fogadni a hibáit is, hiányzik-e belőle olyasmi, ami számomra fontos.

Ha mindezek után úgy gondolom, hogy nem csak a megszokás, hanem valódi értékek tartanak össze vele, akkor bizony el kell kezdeni dolgozni azért a kapcsolatért, energiát fektetni bele. Mindkét félnek!

Ha csak kompromisszumos megoldást látok a másikban, akkor viszont mást kell keresni.

Jó esetben egy házasságban ilyesminek már fel sem szabadna merülni, amennyiben az ember kellő önismerettel választ társat, és tudja, hogy nála jobbat, értékesebbet úgysem találna. De te még fiatal vagy, simán lehet, hogy nem is tudod igazán, hogy mi a fontos számodra, és mással sokkal jobb lenne. Ezeket lenne érdemes tisztázni magadban.

Attól függ, hogy milyennek látom a másikat a "rózsaszín köd" elmúltával. Az exemet szerintem az után ismertem meg, hogy szakítottunk... Édesanyám nagyon-nagyon jó emberismerő, többször figyelmeztetett, hogy valami nem oké vele (nem akart minket szétválasztani, nem piszkált ezzel, 2 év alatt kb 2 alkalommal jegyezte meg), és visszagondolva nekem is fel kellett volna ismernem, de túlságosan idealizáltam. Ő szakított, de ha elmúlt volna nálam a rózsaszín köd, tuti kidobtam volna, mert megláttam hogy milyen önző, akaratos, passzív agresszív, makacs ember.

A jelenlegi párommal több év barátság után jöttem össze, így őt előbb megismertem mint embert, és később jött a szerelem, a rózsaszín köd, így vele úgy érzem együtt tudnék maradni akkor is, ha már nincsenek a pillangók a gyomromban, mert jó ember és nagyon összepasszolunk, jó "csapat" vagyunk.

Amúgy szerintem maga a szerelem nem múlik el csak úgy egy normális kapcsolatban, maximum az újdonság varázsa tűnik el, a rózsaszín köd. Ettől még a vágy, a szenvedély és a szerelem megmaradhat, ha mindkét fél tesz érte, én legalábbis ezt látom a környezetemben, remélem igazam lesz.

22L