Fiuk, ti a párkapcsolatban hogy álltok az ajándékozáshoz?

Bocs, de nőként reagálok. Az exemmel nagyon sok gond volt az ajándékozás körül, ő folyamatosan éreztette, hogy neki ez "kényszer". Hosszú kapcsolatban megvolt a "kötelező" ajándékozás, rendszerint drága, "praktikus" ajándékokat kaptam tőle (pl. háztartási eszközöket). De soha nem éreztem úgy, hogy örömmel adná, vagy hogy úgy kimondottan nekem szólna.

A mostani párom rendszeresen meglep "apróságokkal", ami ezerszer jobban tud esni, pláne ha nem is kötődik speciális alkalomhoz. Ezek inkább szólnak a személyemnek, nagyobb örömmel fogadom. Neki ilyen a személyisége...

ajándék szinten az összes ünnepet lesz@rom, nem kérek és nem is adok senkinek semmit.

F

Valamiért nem jutottatok el a megfelelő kompromisszumhoz.

A barátod mit mond, miért? Nem valamiféle hatalmi harc ez közöttetek? Nem csak makacsságból csináljátok (ő azt, hogy nem foglalkozik vele, te meg azt, hogy csak azért is egy csomó mindent veszel és készítesz).

Kérdező, nem vagy gyerekes, egyszerűen ilyen vagy, erre van igényed, főleg ha nem is az ára a lényeg, hanem a gesztus... Ez is egy szeretetnyelv. Én is ilyen vagyok. Szerencsére a párom nem olyan, mint a tied, de vele is meg kellett értetni, hogy nekem mennyire fontos az ajándékozás, mennyire szeretek adni és kapni, és mivel szeret engem igazán örülni látni, odafigyel rá. Legyen az akár pici árvácska, amit út közben szedett, egy csoki, egy kis aprócska bármi.

Hogy mit tehetnél, ha a kommunikáción túl vagytok... Nem tudom. Próbáltatok esetleg együtt készülődni? Nyilván nem szülinapra.

Az a baj, hogy tényleg azt kéne megértetni vele, hogy neked ez fontos, örömöt okoz... Olvastad már az öt szeretetnyelv c. Könyvet? Lehet, az segítene nektek.

Én is azt érzem amit a kérdező, de nem teszem szóvá, hogy este vág hozzám egy csokit, és a "boldog szülinapot!" kifejezéssel gyorsan le is tudja a dolgot. Ma is ez lesz...

Nem azt várom el, hogy toronyórát aranylánccal vegyen, csak kicsit jobban is odafigyelhetne ilyenkor a gesztusra. Volt olyan, hogy szülinapjára nagyobb volumenű dolgot vettem, mert tudtam, hogy mennyire szeretné azt. Volt olyan is, hogy el is felejtette a szülinapomat és azt mondta, hogy majd hétvégén megünnepeljük haverokkal, és a buli alatt még el sem hangzott a boldog szülinapot mondat. Nem is vártam el, hogy vegyen valamit, elég lett volna ha leszakít egy virágot valahol a közelben és a kezembe nyomja. Karácsonyra meg egy karkötőt vett nekem, amit értékeltem, mert gondolt rám, de nem ismer egyáltalán, nagyon jól tudja, hogy nem vagyok ékszeres típus. Nem említem meg neki, hogy rosszul esik az egész, mert akkor azt mondaná, hogy anyagias vagyok, és elvárnám, hogy valami drága, flancos ajándékot vegyen...

Mi a "meglepetés" azon, hogy előre tudod, hogy az év x. napján fogsz kapni ajándékot?

Amúgy fura a hozzáállásod, hogy az ajándéknak nem az ára a lényeg, mégis mondod hogy hány tízezret költöttél rá.

Viszont mindezek ellenére, hogy nem értelek, a párod se semmi, hogy nem fogja fel hogy neked ez fontos. Bár én se szeretem egyik ismerősöm, aki kb követelte, hogy igenis köszöntsem fel névnapján meg hasonlókon (ezeket egyáltalán nem tartom számon)....

Elég rossz helyzet ez hogy így eltértek, nem tudom, ültesd le, mondd el neki mit érzel, és próbáljatok találni valami kompromisszumot.

Én megértelek, Kérdező. Te megleped a párodat, szeretettel készülsz neki, meghitté és kedvessé teszed a szülinapját, míg ő fordítva nem teszi?

Még ha neki nem is fontosak ezek az ünnepek, illemből, szeretetből, viszonzásból, figyelmességből vehetne neked normális (neked tetsző) ajándékot.