Mit tennétek, ha megkedvelnétek egy nőt, akinek elszerettétek a férjét?

Remélem nem bánjátok, ha bemásolom, amit priviben írtam valakinek.

(Többek közt érdeklődött arról van-e közös gyerkőc)

"Ó, ennél bonyolultabb a szitu. Terhes volt, és most veszítette el a babát :( Akit imádtam volna, és nem hogy tiltottam volna, hanem támogattam volna, hogy rendszeresen látogassa az apja, és akár én is."

: Támogatásképp megyek a szerelmemnek, mert nagyon kivan, vádolja magát. Lássuk be, ha ketten vannak, oké, megbeszélték, de ez nehéz, próbálom őket kizökkenteni, és a nőt is vigasztalni (nekem is volt vetélésem, eléggé megrázott, egy év kellett, hogy teljesen túl legyek rajta). Őrülten hangzik tudom. :/ Szeretném, ha érezné, hogy tényleg a minimális ellenérzés ellenére irányában, nem vagyok gonosz, nem arra megy ki ez az egész, hogy őt bántsuk, bántsam. Szeretném, ha tudná, hogy együtt érzek vele, és a harag se vegyen erőt rajta, mert lássa, hogy megszerettem őt is. Nincs hátsó szándékom, csak annyi, hogy boldogok legyünk.

Tudom kihívom magam ellen a sorsot ezzel, elsülhet másképp is, de ha vita is lesz, nem tágítok, míg meg nem érti, hogy nem csalt az ösztöne, én tényleg egy olyan barát vagyok, akire mindenkinek szüksége lenne, és őrültségekre lenne képes érte. Például ezer kilómétert utazni,hogy a szemébe nézzen, egy épp világfájdalmat érző anyával, aki épp alig áll a realitás talaján, hogy annak ellenére, hogy mélységesen gyűlölnie kéne, őt akarja vigasztalni. Szembenézek vele, pedig tudom, ilyet senki sem merne tenni,de épp ezért bízok magamban. Mert ez bizonyítja ki is vagyok.