Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek ha szerelem nélkül nem vagyok boldog? Ha egyszerűen szükségem van kapcsolatra?
Az a problémám, hogy évek óta minden ugyanúgy zajlik. Összejövök egy férfival, szerelmes leszek egy idő után, és olyankor én vagyok a legboldogabb ember. Mindig érzem hogy vele akarok lenni, és még ha külön is vagyunk a tény hogy ő van nekem boldogít. Mindent szebbnek látok, és bármit feláldoznék érte és a kapcsolatunkért. Viszont eddig mindig olyan pasikat fogtam ki, akik nem szerettek annyira mint én őket...akik nem akartak sokat lenni velem, akiknek egy idő után teher volt együtt lenni és mindig szakítás lett a vége (legtöbbször az ő részükről.) Minden szakítás után teljesen összezuhantam, hónapokig szomorú voltam és semmi örömöt nem találtam az életemben..ez általában addig tartott ameddig beszéltem az illetővel. Ha el is múlt a szerelem bennem, akkor is csak semleges unalmas napjaim voltak, egészen addig amíg egy új szerelem nem jött kilátásba. Onnantól kezdve meg minden kezdődött előről...
Nem vagyok az a típus aki megfolytja a párját, nem akarok állandóan a másikkal lenni. Heti pár alkalom együtt is elég nekem, ha akkor boldog vagyok, és olyankor már napokkal a találkozás előtt is boldog vagyok a tudattól hogy láthatom őt. Ha tudom hogy mindig számíthatok rá és ő van nekem, minden sokkal jobb. De a pasik mégis szinte menekülnek a nagy szeretetemtől.
Jelenleg is van barátom; vele is vannak problémák legfőképp amiatt mert én jobban szeretem őt mint ő engem. És ő a kezdeti nagy szerelem ellenére is mostmár egyre kevesebbet akar velem lenni, amit nagyon rosszul viselek. Nem vagyok boldog, és csak azért nem akarok szakítani mert tudom milyen szörnyű egyedül..reménykedek hogy jobb lesz, hogy majd többet akar velem lenni (amire van is esély) de ettől függetlenül rájöttem hogy nem akarom ezt így folytatni. Nem akarom hogy a saját boldogságom egy másik ember érzéseitől függjön. Szerelem nélkül is boldog és egész akarok lenni. Nem akarok egy férfi érzéseitől függeni, és nem akarok újból hónapokon át sírni az elvesztése miatt..csak nem tudom mit csináljak.
Már nagyon fiatalon megvolt az első barátom, eddig minden kapcsolatom komolyabb volt. Nem akarom ezt az életformát folytatni, mert több rosszat okoz, mint jót. Szerintetek hogy lépjek ki abból az állapotomból, hogy nekem egyszerűen szükségem van szerelemre? Hogy legyek boldog férfi nélkül is? 20/L
válasza: válasza:"Nem vagyok az a típus aki megfolytja a párját, nem akarok állandóan a másikkal lenni."
Megbocsáss, de ezt erősen kétlem. Szavaidból úgy tűnik, hogy inkább csak vámpír módjára lógsz a párodon és érezni rajtad, hogy egyedül csak miatta vagy boldog, tőle függsz.
Talán ez az amibe beleunnak.
válasza: válasza:Én a helyedben megkeresném azt a dolgot, ami a férfiakon kívül még boldoggá tehet, vagy ami kikapcsol, megnyugtat. Ha szereted a zenét, akkor azt hallgass sokat otthon, járj el a barátaiddal valahova, vagy csak sétálj délutánonként valahol. Ha szereted a sportot, akkor járj el futni, vagy találj valami olyan sportot, kikapcsolódást, amit nem egyedül kell csinálnod, hanem sokan vagytok egy foglalkozáson, mint pl. a jóga. Bár a helyedben én magamra erőltetném az egyedüllétet, már csak azért is, hogy szokjam, illetve megtanuljak úgy is boldogulni, boldognak lenni.
Azt kell magaddal megértetned, hogy szinglinek lenni nem rossz, nem hátrány, ettől Te semmivel sem vagy kevesebb, nem néznek le (ha esetleg ezek közül bármelyik is felmerült benned, akkor megnyugtatlak: ez biztosan nincs így). A mostani barátod mellett, még amíg együtt vagytok, addig találd meg ezt, hogy a későbbiekben - bár nem kívánom neked a szakítást -, de ha az netán bekövetkezne, akkor tudj magaddal mit kezdeni, egyedül. Az egyedüllét nem a világ vége, sőt, néha nagyon is jó tud lenni.
A jelenlegi barátodról ha most elkezdesz "leválni" és picit önállósulni, egyedül is élvezni azt, hogy süt a nap, jön a tavasz, lehet kirándulni vagy bármi szabadban történő dolgot csinálni. Ő pedig talán észreveszi, hogy valami megváltozott és lehet, hogy utánad fog kapni, és rájön, hogy "nem fullad meg" és nincs "korlátozva", ami lehet, hogy amúgy nincsen, de mint előttem is írták, nekem is egy picit a vámpír-effektus jött le az írásod alapján.
Próbáld meg, nem nehéz! Csak akarni kell. 20 éves vagy, ilyenkor még élj és használd ki az összes olyan percet, amit egyedül tölthetsz a saját kis világodban, még a szerelem mellett is akár.
Továbbá - viccen kívül - pszichológushoz is elmehetsz, nem rossz dolog az, én is jártam, csak segít kitalálni, hogy miből fakadhat ez az érzésed és mi a megoldása, mindezt úgy, hogy Ő csak rávezet Téged. :)
Én drukkolok neked, hogy sikerüljön minden, amit eltervezel és sikerüljön egyedül és párkapcsolatban is teljes, boldog életet élned. :)
19/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!