Szerintetek manapság kb a kapcsolatok, házasságok hány%-ára igaz, hogy több a veszekedés, mint amennyi kellene, amennyit elbirna a kapcsolat?

"több a veszekedés,mint amennyi kellene" Ezen röhögök 10 perce. :D

0,pontosan az ilyen hozzáállások miatt,ha kialakul egy szellemi beszélgetést/vita(kb olyan,hogy nem marhaságokról beszélgettek és mindenki mindkét félnek van saját véleménye) vagy megkéne beszélni vmit akkor az emberek egyből szakitanak,mert "jaj úristen veszekszünk,ez igy nem jó!"

Veszekedés =/= vita, problémák megbeszélése

Ahol már rendszeres a veszekedés, az számomra halott kapcsolat.

Ismervén az emberi természetet, úgy vélem, a kapcsolatok kb. 80-90%-ában nem megfelelően működik a konfliktuskezelés. Ennek - úgy tippelem - a felében a szőnyeg alá söprik a problémákat, ezért nem lesz belőle veszekedés, viszont más úton-módon előtörnek (a problémák már csak ilyenek, nem szűnnek meg attól, hogy nem vesznek róluk tudomást). Tippem szerint a másik fele lehet az, ahol játszmázással, látványos veszekedésekkel próbálják "kezelni" a konfliktusokat. Ez azért nem célravezető, mert ilyenkor jellemzően nem a valódi problémáról van szó, odáig el sem jutnak, hanem személyeskedésről, címkézésről szól a dolog.

Egyik sem jobb a másiknál (mindkettőben volt részem és mindkettő kapcsolatromboló).

Megjegyzem, az indulatok kiadását én nem tartom olyan vészesen nagy bajnak, sőt! Ha haragszom a másiknak, akkor annak érdemes hangot adni, és van a haragnak az a szintje, amikor emelt hanggal is jár. Nem mindegy azonban, hogy HOGYAN. Ha a valódi problémát jelzem, a másik minősítése, címkézése nélkül, az egészen másképp hat. Szerencsére olyan társat választottam, aki kellő empátiával rendelkezik, nem vitatja az érzéseim jogosságát. Ha például jelzem, hogy valamiért haragszom, akkor meghallgatja, igyekszik megérteni, és nem kezd el kritizálni, mentegetőzni, támadni miatta, hanem meg tudjuk beszélni. Természetesen ez fordítva is működik. 10 hónapja vagyunk együtt, de egyetlen veszekedésre sem emlékszem. Voltak viták, indulatok, nagy megbeszélések, de mindent sikerült elég rövid idő alatt megoldani (rövid idő = pár perc, max. pár óra).

Ehhez az kellett, hogy mindketten tudatosan dolgozzunk a konfliktuskezelési stratégiáinkon, külön-külön és közösen is. Semmit nem fojtunk magunkba, mindketten kiállunk az igényeinkért, érdekeinkért a kapcsolatban, és tiszteletben tartjuk ezeket a másikban. Így egyszerűen nem tud kialakulni veszekedés.

A mostani páromon kívül nem tapasztaltam hasonlót. Ehhez nekem is kellett fejlődnöm, érnem, és természetesen az is fontos volt, hogy olyan társam legyen, akivel ez megvalósítható. (A kettő összefügg, mert számomra akkor vált fontossá az érett konfliktuskezelési képesség, amikor már én magam is képes voltam rá.)

Szóval én mindenkit arra biztatok, hogy ha harmonikus párkapcsolatra vágyik, akkor először önmagát, a saját működését bírálja felül, és az magával hozza a többit.