Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek ha sokat veszekszem a párommal? (eléggé hosszú )
Sziasztok
előre is köszönöm mindenkinek aki végig olvassa
Tettem fel már többkérdést is ide csak részekre bontva nem nagyon volt eredményre vezető válasz ezért szeretném most összegezve az egészet leírni hogy mindenki jobban átláthassa a helyzetem
én egy 19 éves lány vagyok egy 21 éves fiúval vagyok együtt már több mint 2 éve
a kapcsolatunk egy "szenvedés" már szinte a kezdetek óta ebben szeretnék tanácsot kérni hogy mit tehetnék
hát kezdjük a legelejéről
én nekem ő az első párom sose szeretett senki a társadalomban is eléggé kirekesztett voltam ilyen tipikus szürke kis egér szerettek az emberek még "belém rugni is" nem mondom hogy katasztrófa volt a gyerekkorom mert szüleimnek sokat köszönhetek
egy véletlen találkának köszönhetően ismerkedtem meg a párommal ő is hasonló körülmények között élt mint én csak neki nem volt támogató háttér hiszen szülei eldobták maguktól és a nagy bátja családjával él ahol kicsit kivan rekesztve
mikor össze jöttünk én őt a nulláról kapartam össze
bukásra állt mindenből kis hilyán lánc dohányos volt rossz társaság fű
szép lassan sikerűlt ebből kirángatnom most osztály elsőként végzet és még a cigit is le tette
ez eddig mind szép és jó csak van köztünk egy hatalmas szakadék az hogy én megtanultam a padlóról felállni ő viszont mai napig ott van lent és nem bír
ezt úgy értsétek hogy én mikor valami bánt oda megyek hozzá át ölelem magamhoz szotítom és elég erőt kapok hogy tultegyem magam rajta leküzdjem
ha ő kap egy pofont az élletől be depressziózik nem szól hozzám nem mond el semmit de a legrosszab hogy nem tudja magát túltenni rajta
nekem szükségem van rá hogy átöleljen nagyon nem bírok egyedűl élni nekem kell hogy ő ott legyen melletem vigyázzon rám szeressen
ő viszont inkább egyedűl lenne mindig idegesíti ha átölelem sokszor, nem mer 2 év után se közel kerülni hozzám mert rengeteg csalódás érte és retteg hogy egyszer én is szakítok vele
ezt a nagy szakadékot köztünk fojtonos veszekedések kísérik amiket régebben bírtam de egyre nehezebb
kérlek segítsetek mit tegyek
azt hogy szakítsunk kérlek ne megpróbáltam már egyszer hogy akkor vége dee nem bírjuk egymás nélkül
( illetve rettegek hogy öngyilkosságba futamodva hiszen belegondolva rajtam kívűl nincs miért élni
családja eldobta, régi barátaihoz nem akar vissza menni mert eléggé "gázos" alakok, és ha én se leszek neki nincs miért küzdeni-e)
bocsánat a helyesírásom ért de diszgráfiás vagyok és ő is az
aki ért ehhez a betegséghez az leirná hogy lehet-e ennek valami köze ehez?
köszönök mindent
Szia!
A problémád elég összetett, igyekszem kihámozni belőle azt, ami a segítségedre lehet.
A "sose szeretett senki" dolog abból adódik, hogy Te sem szereted önmagadat. Miért? A kirekesztettség szerintem egy olyan dolog, hogy saját magad húzol korlátokat magad köré. Ha valaki kevesebbnek tart Téged, mint saját magát, az az ő véleménye, független tőled. Lehet, hogy egyik dologban jobb mint te, a másik dologban viszont Te vagy jobb, ezáltal nincs olyan, hogy egyik ember jobb, mint a másik. A fejlődés lehetősége mindenki előtt nyitva áll.
Ha az emberek szeretnek "beléd rúgni", az azt jelenti, hogy nem becsülöd magad eléggé, félelmekkel teli vagy, ezáltal egy két lábon járó céltáblává teszed magad. (Ezen én is túlestem.) Az emberek mindig azt bántják, akiken érzik azt, hogy gyengébbek náluk. Egy erősebbhez nem mennek oda emberkedni, mert tudják, hogy alulmaradnak. És ezt most nem fizikailag értem, hanem lelkileg.
Az szép dolog, hogy a barátodat összekapartad. Nála az a probléma, hogy azok alapján, amit leírsz, befelé forduló, ezért marad a padlón. Már az is nagy megkönnyebülés lenne neki, ha elmondaná azt, ami bántja, ezzel könnyebbé tenné a saját dolgát is. Rendben, hogy sok csalódás érte, de benned miért nem bízik annyira, hogy elmondja, mi bántja? Adtál-e okot erre neki? Hogy reagálsz arra, amikor látod, hogy baja van, de nem mondja el? Retteg, hogy szakítasz vele, de ezekkel a dolgokkal, a magába zárkózással pontosan ezt fogja elérni hosszútávon. Mert egy idő után meg fogod unni annyira, hogy tényleg otthagyod, ha nem fog változni. A változással az a helyzet, hogy megváltoztatni nem tudod, ez csak akkor következik be, ha ő maga akarja.
Attól ne félj, hogy öngyilkos lesz. Ez maximum egy érzelmi zsarolás lehet részéről, vagy egy félelem a te részedről, de emiatt ne kötődj hozzá. Az életnek mindig van értelme, ha most nem is látja, majd meg fogja találni.
Nekem a jelen leírtakból úgy tűnik, hogy csak támaszkodtok egymásra, és egy támaszkodó kapcsolat hosszú távon sohasem jó. Mindig elő fognak jönni problémák. És azt látom, hogy te fejlődnél, de ő folyamatosan visszahúz téged. Ha ő nem akar fejlődni, előbb-utóbb kevés lesz ez így neked. Azt meg szerintem ne hagyd, hogy hátráltasson, egy kapcsolat nem arról szól, hogy egyik visszahúzza a másikat, hanem arról, hogy kölcsönösen segítitek egymást. Ő mit tesz érted? Ő is támogat, vagy ez csak egyoldalú a részedről?
köszönöm a válaszokat
utolsó kömmentelőnek:
nem adtam neki semmit ami miatt félnie kéne hiszen tudom mily egyedűl igy törekszem arra hogy ne keljen féltékenykedni pl nem nagyon beszélek más srácokkal stb
mikor történik vele valami és látom hogy most baj van
általában oda megyek hozzá átölelem (ha eléggé komolya a baj akkor vagy felál éss ott hagy vagy csak ellök magától hogy most hagyjam ha nem vészes csak nem szól hozzám ) és elkezdek puhatolózni hogy akkor mi is a baj
de kitér nem mond semmit vagy meg sem szólal
hát ő is tett már sokmindent értem már az is hogy képes volt leszokni a dohányzásról miattam pedig az nem egy könnyű mutatvány
és mikor velem történik valami ő mindig ott van rá bármikor számíthatok
és a legfontosabb hogy képes értem változni hiszen a bukás széléről (kis segítséggel tőlem ) feltornázta magát osztály első szintre és egy remek éretségit szerzett
csak azt nem értem hogy még mindig miért fordúl ennyire magába
idővel ez változni fog nála szerinted?
A változásnak mindig az a lényege, hogy saját magáért tegye, ne másért. Ha másért változik, az lehetséges, hogy nem lesz hosszú életű változás, mert ez esetben kényszernek éli meg. Ha magáért teszi, akkor nem kényszer, hanem az ő szabad választása.
Változni szerintem akkor fog a befelé fordultsága, ha rájön arra, hogy magában a probléma kimondása is egy csomó feszültség alól szabadítja fel. Szerintem az lenne a lényeg, ha látod, hogy valami baja van, akkor ne akard kikényszeríteni belőle a választ, mert ezzel az ellenkezőjét éred el. Hagyd, hogyha gy látja jónak, akkor magától mondja el. Az, hogy ebben megváltozik-e, nem tudom, mert nem ismerem. Ha jobb életet akar, azért neki kell tennie, ne kívülről várja a segítséget. Érzékeltesd vele, hogy ha baja van, neked elmondhatja, ennél többet nem hiszem, hogy tehetsz, legalábbis semmi nem jut most eszembe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!