Mit tennél akkor, ha tizenpár év után jössz rá, hogy egy régi bizonyos illetőt szeretnél szeretni megint?

Tizenpár év múlva vagy halott leszek vagy őrült szóval ne fogok emlékezni a múltra.

Vagy boldog és pont leszarok mindent ami a múlt.

Ez nehéz ügy. Ha te szakítottál anno, és lezártátok, akkor kicsi rá az esély. Előre menj, ne hátra. Persze vannak, akik ennyi idő után is újra egymásra tudnak találni, de ez sok dologtól függ.

Például, az egyik exem, akivel 4 évig voltam együtt, megcsalt. Nagyon szerettem (24 voltam, mikor szakítottunk) és igazából az utolsó hónapokban már éreztem, hogy valami már nem jó.

Az utolsó két hónapban járkált egy társaságba mellettem, és ott összejött egy sráccal. Egy este mentem elé a munkahelyére, úgy volt, hogy megyünk hozzám. Akkor mondta, hogy ő már nem akar jönni, és bevallotta, hogy megcsalt. Persze nyilván már abban a két hónapban is volt valami, hiszen nem egy nap alatt történt, megvárta, amíg biztos lesz... Sarkon fordultam, és elmentem.

Rá 5 évre, egy közös baráton keresztül találkoztunk, beszélgettünk, de én nem tudtam vele olyan oldott lenni, mint ő velem. Aztán megint nem láttam négy évig.

Kb egy éve hallottam utoljára, hogy nagyon lecsúszott, állítólag az utánam következő palijai csúnyán elbántak vele, és a közös ismerőssel egy iszogatás alatt szóba került, és neki azt mondta egyszer, hogy én voltam az egyetlen, akivel boldog volt az életében.

Sajnáltam, de úgy voltam/vagyok vele, hogy hozott egy döntést. Ez van. Késő bánat. Az ember viselje a döntéseinek a súlyát. Tehát én, biztos nem jönnék vele össze újra, még ha tudnám is, hogy már nem tenné meg újra velem, nem tudok már rá úgy tekinteni, hogy lehetne belőle valami...

Ez csak egy példa. Az én példám. Szerintem próbálj nem gondolkodni ezen, lépj tovább, és ne keresgélj. Majd jön magától, akinek jönnie kell.

Én 36 évesen, 4 éve egyedül voltam és meg voltam győződve róla, hogy ez már így is marad...

Nem így lett. :) Hidd el, úgy fog jönni, hogy nem számítasz rá, sőt talán épp púp lesz a hátadon. De jönni fog, és akkor ha akarod sem tudod majd elkerülni. :)

Jajjjj 10évig sirattam Őt aki nős volt-5 évig voltunk együtt, én szálltam ki. Felejteni akartam. El is költöztem 60km-re. Agyatlanul elfogadtam az első ffit aki normálisnak tűnt, 3 gyerek, hitel stb. Csúnyán átvert apuka (én is magamat) lecsúsztam.

Szégyenemben Őt nem engedtem magamhoz hiába rendezte a családját addigra(tőlem függetlenül).... pedig a kölcsönös vonzalom megmaradt... és tudom hogy úgy fogadott volna el amivé lettem

2 éve egyedül rendezem a gyerekeket.... nem tudok azóta se nyitni sehova.. Ő ... túl sok elutasítást kapott tőlem. Máshol keresi a boldogságot.

Megbocsáthatatlan magamnak a rohadt makacsságom. Azt akartam hogy olyan maradjak neki mint anno voltam.

Így jártam. Egyszer regényt írok az utóbbi 20 évemről. Sajnos könnyáztatta lenne

39N

Jaj, ez a sok siránkozás, ez a sok önsajnálat! A dolgok után bizony menni kell, különben évekig csak bánni lehet! Nem olyan veszetthosszú az élet...

Persze az önostorozásnak sincs több értelme! Magunknak is meg kell tudni bocsátani a hibákért, és TENNI azért, hogy a jelenlegi helyzet a lehető legjobb legyen!!!

szuper! ez egy igazi férfias döntés:)

írd le majd, hogy mi lett!