Igazságtalan az élet olykor nem?

Összejöttem egy olyan lánnyal, akinek ilyen fura csúnya csík szerűség volt a fogain. Amikor először megláttam mosolyogni fura volt, de nem undorodtam vagy ilyesmi. Vékony volt, pláne arcra nagyon keskeny, egyáltalán nem az a típus amin megakad a férfiak szeme, és azt mondják wow...

De hát a szerelem vak, nem tudom miért, de szép lassan beleszerettem. Nem sokkal azután, hogy együtt voltunk jött ismeretlen lány facebookon.

Megdicsérte a képemet, hogy de jó tested van... Aztán bejelölt, hogy észrevegyem rám írt... Elkezdtünk chatelni.

Olyan lány volt, amiről a legtöbben csak álmodnak szerintem. Gyönyörű mosoly, hibátlan test, formás cicik, nem kívánhatnál többet. Kérdezte van-e valakim.

Mondom neki, amint látod valakit írt a facebook falamra egy szerelmes posztot...

Erre írja nekem, ez a rondaság a barátnőd? Mit eszel rajta? Nem akarsz találkozni velem inkább?

Tudni kell, hogy 2 hete voltam együtt a leányzóval, tehát gyorsan kitáncolhattam volna a kapcsolatból...

De helyette leoltottam ezt a nőnemű egyedet... Hogy mégis hogy merészel róla így beszélni... Majd én eldöntöm kivel leszek, letiltottam és elküldtem nagyon csúnyán...

Ezt követően a barátom néhány héttel később, a mostanra már exnek számító barátnőm előtt megjegyzi, hogy rendes pasit találtál, nem nézte a külsőségeket.

Erre fogta magát a csaj és faképnél hagyott és hazament... Lebasztam a haveromat, de utólag beláttam, hogy az akkori barátnőm ezt nagyon túlreagálta. Csak hülye módon pár sör után kicsit talán már mámoros állapotban így akart dicsérni a barátom engemet előtte...

Aztán természetesen nem volt megállás, elindultunk a lejtőn, persze nem emiatt, de ezután kezdődött minden...

Fura, mindenben számíthatott rám, amikor rájött egy epilepsziás roham végig aggódva ott voltam mellette... Cserébe kaptam egy hagyj a p*csába reakciót, nem szeretlek hazamegyek.

Nem tegnap volt, és még regényeket tudnék írni miket éltem át mellette, amíg élek nem fogom elfelejteni...