Ti mit tennétek a helyemben? Bevallanátok?

Vonzódunk egymáshoz egy fiúval, én tudom, hogy tetszem neki régóta, de ő nem tudja, hogy nekem is ő. Viszont volt egy időszak, amikor én nem beszéltem vele, nem szóltam hozzá, mert mérges voltam rá, az oka, mert féltékeny voltam. Ő hiába kérdezte, hogy mi a baj, mi van velem, de nem mondtam neki semmit, nem akartam vele beszélni, elég rosszul voltam.

Most jelenleg ott tartunk, hogy rám sem néz, nem is köszön. Viszont amikor én nem figyelek oda, mindig látom, hogy engem néz, de úgy tesz, mintha leszarna.

Már eltelt egy idő, de engem borzasztóan kiakaszt, hogy ilyen viszonyban vagyok vele. Legszívesebben sírhatnékom lenne ha ott van velem egy légtérben, meg amúgy is.

Tudom, hogy ő nem fog odajönni hozzám, nem is várom el tőle, ha valamit akarok, akkor nekem kell lépnem, de félek. Elakarom mondani neki, hogy mi volt a bajom, és hogy szeretem őt, hogy hiányzik a közelsége. Tudom, hogy még mindig érez irántam, de mi van ha elutasít? Vagy ha bevallanám neki, hogy én is szeretem őt, akkor megenyhülne? Ő azt hiszi, hogy pusztán csak jófejségből vagyok vele rendes, pedig ez nem így van.