Ti hogy viselkednétek az adott helyzetben, bevallanátok a párotoknak?

Az a helyzet,hogy bejelentkezve maradt a facebook-jába a párom,és én beleolvastam egyetlen beszélgetésébe.

Ez az egyetlen beszélgetés,a testvére barátnőjével folyt,aki nem szívlel engem,és csak azért olvastam bele,mert tudtam,hogy ellenem próbálja úszítani,kiváncsi voltam.

Olyanokat mondott a páromnak rólam,ami nem igaz,le merte azt írni,hogy én nem szeretem a párom,leírt engem olyan jelzőkkel,ami egyáltalán nem én vagyok,nevetséges is az egész,mert akkor nem lennénk együtt,ha ezek igazak lennének...Kioktatta a páromat arról,hogy mi az,hogy a születésnapján velem van,és nem a családjával és,hogy én elzárva tartom tőlük,mert alig lóg velük.Hogy ő leülteti beszélgetni,mert megváltozott.

Soha nem mondtam egy szóval se,hogy ne legyen velük,soha nem elleneztem,ha volt valami közös program és menni akart.A születésnapját azért töltötte velem,mert otthon neki nem tartottak (ő mondta előre,hogy náluk nincs szülinapozás,csak megköszöntik és ennyiben kimerül)én pedig reggeltől-késő délutánig csak neki készültem,hogy ez a napja tökéletes legyen,és ugyanúgy volt otthon is,csak kevesebbet,mint nálam.

Aztán miután lecsengett a szülinap,irogatott a páromnak,hogy mi újság,hogy sokszor látja rajta,hogy gáz van,biztos minden oké -e ( semmi baj a kapcsolatunkkal,nem is veszekedtünk az utóbbi időben) és ezt egymás után 2x megkérdezte,hogy neki ne hazudjon.És,hogy ő mindig tudni akarja minden oké -e,és senki nem bánthatja.

Oké az a része csúnya dolog,hogy beleolvastam,szégyenlem is magam.Tudom,hogy a párom imád,szeret,sose csalna meg,pont ezért sem olvastam el a többit,mert tiszteletben tartom a privát beszélgetéseit,de amihez tudom,hogy közöm van,hogy rólam szól,itt nem tudtam megállni,hogy ne nézzek bele.

Ti elmondanátok,hogy beleolvastatok és meg kéne beszélni?

Mert én nem szeretek hazudni és meg szeretném mondani a páromnak,hogy ne vele beszélje meg a problémákat,hanem velem. Hogyha kikéri a véleményét egy adott szituációról,arra is reagáljon,ne a személyemet szidja úgy,hogy nem is ismer.Mert attól,hogy általános dolgokról elbeszélgetünk,még nem ismer egyáltalán. Én elfogadom,hogy nem kedvel annak ellenére,hogy nem ismer,de azt nem fogadom el,hogy túrjon a magánéletünkben,hogy mi mikor vagyunk együtt és mennyit,hogy a páromat számonkérje arról,hol tölti a saját születésnapját,hogy tömje a fejét olyanokkal,hogy nem szeretem,leírjon engem mindennek,mocskoljon..

De,ha ennyire szereti a páromat,akkor miért nem szól a saját párjára,aki eleve a testvére,és gusztustalanul átverte a barátom anyagilag,hogy talán azt kéne elsősorban rendeznie..

Sőt.Elmentünk nyaralni,kikapcsolódni pár napra,de ott is állandóan irogatta a páromnak a hülyeségeit (éppen mást szapult neki,nem engem,kivételesen)

Erről a lányról azt kell tudni,hogy az exem,aki ismeri,azért veszett vele össze annó,mert az ő barátnőjét is fúrta,holott semmi köze nem volt az ő kapcsolatukhoz sem.

Akikkel 1 hónapja még jóba volt,örök szeretet,barátság volt,azokat szidja most előszeretettel..

Egyszerűen nem értem,miért kell vájkálni a másik magánéletében,pláne a párom öccséébe,miért nem a sajátjával foglalkozik? Miért kell engem bántania,aki nem ártottam neki semmit,az,hogy néha veszekszem a párommal egyenlőre ránk tartozik és a párom az,aki mondhat rólam véleményt,nem pedig az,aki a nevemet tudja kb.

Azért,mert anno a véleményét kikérte a szituról,nem jogosítja fel arra,hogy ócsároljon,pláne nem arra,hogy a továbbiakban a páromat számon kérje.

Jogosan vagyok kiakadva,vagy én fújom fel az egészet?

Tudom,hogyha ezt elmondom azon lesz a vita,hogy beleolvastam....