Nektek is nehéz elfogadni, hogy a valóság nem olyan, mint a filmek?

Szerelmi kérdésekben néha úgy érzem, nekem jobb sorom van, mint a filmekben prezentáltakban, szóval azokat nem hiányolom. Az átlag embernek is csak attól függ, mennyire lesz szerelem első látásra meg hasonló lobogása, hogy a személyisége, a jelleme erre mennyire nyitott (és persze, hogy találkozik-e egy olyan valakivel, aki ezt kiválthatja). A filmekben is próbálják éreztetni, hogy ez ritka dolog. Azt mondjuk nem biztos, hogy gyakran látod, amint egymásnak gyönyörű, tiszta hangon énekelnek az utcán sétálva, csak úgy mellesleg, és közben, bár improvizálták az egészet, mégis összhangban táncolnak rá, esetenként egy duettet is lenyomnak (imádom a musicaleket, de valljuk be, az sosem egy reális scenárió). De az, hogy viszont szeressen valaki, akit te is szeretsz, és esetleg ez a vonzalom már a találkozásotokkor is megvolt, nem is annyira lehetetlen dolog.

Sokkal inkább egyes filmek világát, lehetőségeit szeretném magam is átélni, és gyakran tényleg nehéz elfogadni, hogy erre viszont már végképp nincs remény.

A nagy francokat nem olyan a valóság, mint a filmek. :"D

Exemmel megláttuk egymást és megtetszetünk egymásnak, össze is jöttünk 1 hónap ismerkedés után.

Jelenleg meg inkább vagyok egy rossz szerelmi drámában, mint a "valóságban". :D

Nem ezekkel van a baj. Lehet "szerelem első látásra", csak aztán vagy bejön, vagy nem.

Tudod, ez csak játék, cuki romantika, ez megvalósulhat az ember életében.

Ami tényleg nehéz, az nem itt kezdődik.

Inkább örülök, mivel horror rajongó vagyok...

Nyálas romantikus filmekre meg nem irigykedem.