Nem gondoltok bele, ha megcsaljátok azt akit igazán szerettek, akkor már soha többé nem lesz bizalom, és elveszítitek az akit szerettek?

Kedves mindenki!

Ha a másik nem tudja meg, akkor nem veszik el a bizalom.

Nekem az a véleményem hogy nőkbe és pasikba is sok olyan van akit ez nem érdekel.

Szerintem a megcsalásra nincs mentség,még ha a másik fél a hibás akkor sem. Ha nem működik meg kell beszélni,ha ez sem megy szakítani kell!! Hiába a sok év házasság és a gyerek.

Meg én pl voltam úgy h 5 év után szakítottam a pasimmal ,mert teljesen elpuhult az ágyba. Szerettem és a gondok ,meg annak ellenére h megsem próbált változtatni a dolgokon mégsem csaltam meg!!Ugyhogy ezek a dolgok oda vissza játszanak.

Van sok olyan pasi is,nem csak nő aki eligénytelenedik v épp sexuálissan változik hátrányára.

De, belegondolok, ezért nem teszem.

Bár jól írta az egyik válaszoló, még fiatal vagyok, albérletben lakunk a párommal, és csak 5 és nem 15 éve vagyunk együtt. Jogos feltételezés, hogy ha most a jelen helyzetben lenne valamiféle probléma (kevés, megbeszélhetetlen szex, bizalmatlanság, hazugságok, akármi), akkor relatíve könnyedén el lehetne simítani a dolgokat, albérletből ki, gyerek nincs, válással foglalkozni nem kell, hiszen még nem hivatalos a kapcsolatunk.

És igen, most én a kis tapasztalatlan naiva belepofázok a kérdésbe, mikor se gyerekem, se semmi, de nagyon sok helyen azt látom a környezetemben, hogy erőszakkal próbálják meg megoldani a gondjaikat, kikényszerített esküvővel és nem is igazán akart babával, hogy majd attól jobb lesz. Én megdöbbenek rajta, milyen sok ilyet látok, bár lehet, hogy nekem ilyen a társaságom, nem tudom. És igen, persze, könnyű más életében okosnak lenni, de őszintén nem értem, minek akkor a házasság és a gyerek, ha előzőleg 6-7-8 évekig az együttélés alatt valahogy csak sűrűsödtek és halmozódtak a problémák, nem megoldódtak. Mi 4 éve élünk együtt, és kb annyira rózsaszín felhős a kapcsolatunk, mint az első 4 hónapban, egy ilyen kapcsolatot hülye is lennék eldobni magamtól, akármilyen indokkal. Főleg, hogy tényleg őszinte szerelem, szeretet van benne. De sok helyen ahol hűtlenség van, ott nem is igazán szerelem van, csak ragaszkodás, megszokás, mert hiszen hogyan tudna valaki olyasmit tenni, jó szívvel, amivel megbántja a szerelmét? Aki igazán szerelmes, az belegondol ebbe, és részben azért sem csinál ilyet, mert nem akarja elveszíteni a másikat.

Nekem az a véleményem hogy nőkbe és pasikba is sok olyan van akit ez nem érdekel.

Szerintem a megcsalásra nincs mentség,még ha a másik fél a hibás akkor sem. Ha nem működik meg kell beszélni,ha ez sem megy szakítani kell!! Hiába a sok év házasság és a gyerek.

Meg én pl voltam úgy h 5 év után szakítottam a pasimmal ,mert teljesen elpuhult az ágyba. Szerettem és a gondok ,meg annak ellenére h megsem próbált változtatni a dolgokon mégsem csaltam meg!!Ugyhogy ezek a dolgok oda vissza játszanak.

Van sok olyan pasi is,nem csak nő aki eligénytelenedik v épp sexuálissan változik hátrányára.

Véletlenül 2szer küldtem bocsi.

Hozzáteszem nem a kor számít ebben a kérdésben,hanem h milyen ember.

Biztos egy önző dög vagyok, de ha a párommal megszűnik köztünk a szexualitás, akkor megszűnik a szerelem is. Volt ilyen kapcsolatom sajnos, házasság, közös gyerek... és olyan frusztráló volt az az érzés, hogy évekig nem közeledett hozzám, semmi intimitás nem volt köztünk, hogy bizony az évek során elmúlt felé minden gyengéd érzelmem. Én el nem tudom képzelni, hogy szerelmes legyek olyanba, akivel nincs köztünk intimitás. Lehet valamiféle baráti szeretet, de a barátaimmal nem kell együtt élnem, nincs kizárólagosság, hiszen rajtuk kívül nyugodtan lehetnek más barátaim is.

Én egyetértek azzal, hogy akit szeretek, azt nem csalom meg. Létezik arra is megoldás, ha a kapcsolat kihűl és mégis együtt szeretnének maradni barátilag, gazdasági érdekközösségre alapozva a kapcsolatot: leülnek szépen és megbeszélik, hogy akkor a házasság marad, de ki-ki azzal szexel, akivel akar. Ezt így korrektnek tartom. De úgy, hogy az egyik fél egyedül, önhatalmúlag eldönti, hogy neki a házassága mellett joga van, az igenis megcsalás. Mert hazudik a másiknak, hogy hova megy, mivel tölti az idejét, amit nem együtt töltenek. Átverés, becsapás, és ilyen nekem egy szeretetkapcsolatba egyszerűen nem fér bele!

Egyébként tapasztalataim szerint az sem tartható fenn hosszú távon, hogy az egyik, vagy mindkét fél félrejár, mert előbb-utóbb az egyiknek lesz olyan kapcsolata, amiben mindent megkap, és nem két különböző embernél kell keresnie az értékeket. (Sokszor az a fél lép, aki eredetileg nem igényelte a szexet, de rájön, hogy mással viszont igényli... és nem csak a szexet.)

Szóval azok, akik megcsalják a párjukat, bármilyen indokkal, valójában gyávák és önzők. Nem merik felvállalni önmagukat az előtt, akit állítólag szeretnek.

Ha egy kapcsolat kihűlt, akkor lehet próbálkozni megjavítani, meg lehet szakítani, vagy lehet nyílt lapokkal játszani és a másik tudtával és beleegyezésével félrekúrogatni. Ezt a három verziót el tudom fogadni. A megcsalást nem.