Adjak egy esélyt a férjemnek, vagy menjek bele az ismeretlenbe? és a boldogságba

Folytatom.

Sajnos, a szerelemmel nem lehet nem foglalkozni. Ha erősek az érzelemeid, akkor ki kell szakadnod az eddigi életedből.

Szerintem még ne lépj ki.

Arra lennék kíváncsi, hogy a férjednél ez a változás hosszútávú lesz-e, és saját maga miatt változik, vagy a neked való megfelelésből és félelemből. Ha az előbbi, akkor a változás tartós lesz, ha az utóbbi, akkor rövid ideig fog tartani.

Egy kapcsolatnak az az alapja, ha őszintén meg tudjátok beszélni egymással a problémákat, a leírtak alapján azt látom, hogy ez nálatok nem működött. Nem tudom, a te részedről, vagy a férjed részéről, vagy mindkettőtök részéről. Azt írod, évek óta egymás mellett éltek. Miért nem beszéltetek erről, amikor először éreztétek, hogy laposodik a dolog?

Az új pasival kapcsolatban az a helyzet, hogy ha kilépsz a házasságodból és egyből új kapcsolatba kezdesz, az nem fog hosszútávon működni szerintem, mégpedig azért, mert még nem zártad le érzelmileg az előzőt, így csak vergődni fogsz, az új pasi meg érzékelni fogja ezt, és az is lehet, hogy lelép majd emiatt.

Ez a csak akkor feküdj le vele, ha a felesége akarsz lenni dolog nekem kissé fura. Olyan lightos érzelmi zsarolásnak tűnik, aztán ha meg megtörténne, akkor lehet, hogy ezzel szekálna.

Ha a férjednél a változás nem lesz tartós és csak ígérgetett, akkor szerintem válj el, mert mindenkinek jár az esély a boldogságra. De új kapcsolatba csak akkor kezdj, ha már a válást lezártad érzelmileg. Addig nincs értelme.

Már bocs, de milyen férfi kér feleségül egy olyan nőt aki még házasságban van, de még le sem akar vele feküdni addig amíg a házasság meg nem történt?! Talán zöldkártya kell neki?

Az megint más kérdés, hogy te már egyáltalán nem szereted a férjedet és amit most művelsz vele az nem más mint a lassú kínzása. Ha úgy érzed tudnád még úgy szeretni őt mint régen csak akkor folytasd vele.

"olyan életet kell élnem, ami másoknak jó, és mások tartják helyesnek. Úgy élek majd tovább, ahogy nekik jó."

És emellett mi szól?

Szükséged van ilyen keretekre?

Vannak emberek, akiknek igen: hallottam már olyanról, hogy valaki azért hagyta el a férfjét, mert túl kevés korlátot állított fel neki, és olyanról is, aki azért nem vált el, mert szüksége volt mások által meghatározott mókuskeréskre, amin belülo neki csak egy kis önálló mozgástere van.

Csak ezeket én nem értem.