Csak nekem vannak olyan gondolataim, hogy a szűz emberek még tiszták, és vmi végleg megváltozik, miután elkezdenek szexuális életet élni? Vagy ugyanaz marad az ember akkor is?

Attól függ.

Én úgy érzem, úgy látom, a szerelemmel (és ez a testi szerelemben valósul meg) az ember kiteljesedik, istenné kezd válni, erősebbé, tisztábbá, szentebbé, mint volt.

Nos, ha valaki kivagyiságból kezd nemi életet élni, az inkább letér erről az útról, elpuskázza ezt a lehetőséget, az való igaz.

De az ilyen ember - úgy hiszem - nem csak szexualitásában viselkedik / téved így, hanem más dolgaiban is. De mivel a szexualitás a legnagyobb (teremtő) erő, ezért ez az a terület, ahol a legnagyobbat lehet tévedni.

Az ember attól még ugyanaz marad. Rólam tök sokáig senki meg nem mondta volna, hogy elvesztettem, semmi nem változott, a viselkedésem, témához való hozzáállásom, öltözködésem, kinézetem, satöbbi, az mind maradt ugyanaz. Pedig nem szerelemből történt, akkoriban nem volt pasim. Ha nem mondtam valakinek, hogy hahó, tegnap elvesztettem, akkor nem tudta. Nem lettem kevésbé "tiszta", vagy ilyesmi.

A szüzesség, mint tisztaság jelképe felfogás tudjuk, hogy a régmúlt (leginkább vallással túlfűtött) idők maradványa. Nem csak neked vannak tehát ilyen gondolataid, már korábban is eszébe jutott ez pár emberkének. Oké, az leginkább a nőkre vonatkozott, de akkor is, az elmélet mögötte ugyanaz.

Szerintem a szüzesség csak egy állapot, nem hordoz értéket, csak egy ténymegállapítás, hogy még sosem szexelt. Se nem pozitív, se nem negatív jelentéstartalma nincs (na jó, ha 13 évesen a jövendő gyerekem azt mondja, hogy már nem szűz, akkor erősen negatív gondolataim lesznek, az biztos, de nem azért, amiért a kérdésed implikálja), hanem inkább ez az éhes vagyok/jóllaktam állapothoz hasonló megnevezés. A szex az egyik legtermészetesebb tevékenység, amit egy férfi és nő együtt átélhet, olyan fokú intimitással, önmagunk feltárásával jár, amit egy kicsit kevésbé prűd vallás nyugodtan felruházhatna akármilyen mély, spirituális tartalommal. Erre bűnként, tisztátalan tevékenységként tekinteni szerintem iszonyatosan téves dolog, és a szüzességet, mint állapotot bálványozni kicsit olyan, mintha valakinek folyton mondogatnád és bátorítanád, hogy igen, terített asztal mellett éhesen maradni, na, az az igazán komoly önkontroll. Valóban az, nem arról van szó, de értelmetlen, és esetenként még bűntudatot is keltesz benne, ha netalán enne valamit mégis. De nem kerülheted el, előbb-utóbb mindenki enni/szexelni fog, és attól nem változik meg sem ő, sem a személyisége, és ha körültekintően választ partnert és védekzési módot, még a fizikai tisztaságát (betegségekre értve) sem veszíti el. Legfeljebb nyugodtabb lesz és jobb kedvű, mert mint tudjuk, hosszú éhezés után egy finom vacsora bizony jobb hangulatot hoz az életünkbe, ahogy a régen vágyott szex is lenyugtatja a háborgó kedélyeket (nem véletlen, hogy háborúk általában ott és akkor törnek ki leginkább, ahol jelentősen megnövekszik a nőtlen, fiatal férfiak aránya a társadalomban).