Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Másfél éve szerelmes vagyok a csoporttársamba. Ez idő alatt nem egyszer közöltem vele, hogy miként érzek, de mindig ugyanaz volt a vége: ő csak barátként néz rám. A bökkenő csak az, hogy ugyanott lakunk, ezért mindig együtt utazunk be az órákra. Így minden reggel, de van hogy délután is, fél-egy órát beszélgetünk. Legtöbbször már attól jó kedvünk van, hogy egymással találkozunk és nagyon sokat nevetünk együtt. De van hogy komolyabb témákról beszélgetünk. A lényeg az, hogy még ő is elismerte, nagyon jó barátok vagyunk és jól megértjük egymást.

Már beleőrülök a szenvedésbe. De nem tudom elfelejteni vagy otthagyni. Egyszerűen muszáj vele eltöltenem azt a kis időt, és tudom hogy mindig porig alázza az önbecsülésemet ahányszor azt érzi, hogy közeledni próbálok felé. Nem tudom mit tegyek. Sosem voltam ennyire és ilyen hosszú ideig szerelmes. Még mindig abban hiszek, hogy egyszer összejöhetünk. Mert szerintem még mindig ő a leggyönyörűbb és leginteligensebb lány, akivel valaha is megismerkedtem.

Nem tudom mit tegyek.

20/F