Normális, hogy ennyire hiányzik?

Én is ebben a cipőben jártam, mert a barátnőmmel csak hétvégente találkozunk, és sokszor még akkor is keveset. Hétközben halott voltam, mert úgy éreztem semmiben nem vesz részt, ami velem történik, és annak ellenére, hogy együtt vagyunk magányosnak érzem magam.

Most is ugyanúgy vagyunk, és az egészben a legnehezebb az, hogy nem látom, hogy valaha ez a helyzet változni fog, de délutánonként elfoglalom magam, hogy érezzem, hogy igenis nélküle is ér valamit az életem, hiába nem teljes.

De muszáj változtatni ezen a hozzáálláson, és lefoglalni magad, amikor egyedül vagy, mert az lesz belőle, hogy a fejére nősz, és az már rossz.