Tényleg nem vagyok az esete?

Sziasztok!

Van egy fiú, akivel közös csoportba kerültem még tavaly. Az elején nem igazán foglalkoztam vele, tetszett, csak még nem éreztem szerelmet. Aztán jött a fordulópont, nyitottabbá vált felém és a barátnőim felé. Ha csinosan öltözködtem folyamatosan bámult. Viszont ő minden lánnyal szeretett egy kicsit csipkelődni, éppen ezért nem vettem komolyan. Ő barátilag szeretett, de akkor én már többet éreztem iránta. Aztán, amikor elmentünk kirándulni több napra, nagyon sokat volt velem, tényleg jó volt a társasága. A kirándulás közben többször is tett félreérthető dolgokat, pl. kamaszfiúként megfelelően viselkedett, többször is viccelődött olyan dolgokról, ami már ilyenkor megy végbe egy fiúban.. a hormonok miatt. Több barátnőm is azt mondta, hogy biztos tetszel neki, ilyet más lánnyal nem csinál, aranyosak lennétek együtt, szerelmes beléd. Olyan is volt, hogy közel húzott magához. Amikor viszont hazaértünk, jóban maradtunk, de már nem volt meg az a kapcsolat, ami a kirándulás közben volt. Majd az egyik barátnőm elmondta neki, hogy tetszik, ő meg erre azt mondta, hogy sajnálja, de ő neki más tetszik (nemrég szakított a barátnőjével). Ezután úgy tűnt, hogy kerül vagy pedig gonoszkodik. Vagy a barátnőmmel van elfoglalva közvetlen az orrom előtt (őt is idegesíti). Viszont, ha meglát elmosolyodik, és még mindig néz.

Szerintetek tényleg nem vagyok az esete?