Vannak itt férfiak, akik úgy érzik már képtelenek lennének a szerelemre, vagy nem valók egy házasságba, arra, hogy gyereket neveljenek? Ha igen, ennek mi az oka?

Nem igazán erről írok. Vannak akiknek határozatlanságukból adódóan nincs kapcsolatuk, nem tartják magukat alkalmasnak a házaséletre. Megint mások nem tudnák elviselni a kötöttségeket. Ezernyi dolog lehet akadályozó tényező.

Ez így azért túlzás. Attól, hogy nem születtél helyesnek és izmosnak még bármilyen kapcsolat kialakulhat. Ne próbálj magadnak kitalálni olyan kategóriákat, amelyek nem léteznek. Én sokáig magammal voltam elfoglalva, mivel a szeretet és minden, amit az magával visz hiányzott az életemből. Szerencsére egy barátnőm volt, akivel ideig-óráig jól megvoltunk, de láttuk, hogy közösen pontot kell tenni mindennek a végére, mert már utakon jártunk. Szerencsém volt, mert annak ellenére, hogy én sem születtem izmosnak, jóképűnek saját megítélésem szerint, mégis valaki értem jött, elindítottuk életünk hajóját, melynek a boldogság volt a kormányosa, mígnem zátonyra futott. A kapcsolat után nagyobb lett az önbizalmam ugyan, mégis azt kell látnom, hogy nagyon mások a mai lányok, mint amit én elvárnék. Nálam a fő probléma, hogy határozatlan vagyok, sokszor férfiatlanul viselkedek. Egy ember el bírta viselni, ami már boldoggá tesz.

Szerintem nem. Velem sem álltak szóba sokáig, mígnem valahogyan elnyertem a tetszését egy lánynak. Harminc éves voltam, amikor első kapcsolatom volt. Azelőtt se csók, semmi más.