Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ritka kilátástalan helyzetben vagyok. Valaki segitene? 24L
Ritka pocsék helyzetbe kerültem. Próbálom röviden.
Sajnos beleszerettem az egyik barátomba, ami nagyon úgy tűnik, hogy kölcsönös is. Rá kellett döbbennem, hogy ez nem múlandó, ő a nagy Ő számomra. Persze ezt ő nem tudja, viszont mind a ketten tudjuk, hogy ez nem barátság. Mondhatni szerelmet is vallott nekem, tisztában vagyok azzal, hogy többet érez irántam.
Na de. Hogy ne csak szép és jó legyen minden, ez ennyivel nem fejeződik be. Neki ugyanis 5 éves kapcsolata van. Gyerekszerelem. Amiből úgy tűnik menekülne. Rádöbbent dolgokra, őrlődik. Boldogtalan. Látom.
Kisvárosban élünk. Olyan kisvárosban, ahol mindenről mindenki tudni szeret, sok a pletykás, rosszmájú ember. Valószínű, ha szakítana, meglenne a b--d+. A srác elég taccson van lelkileg, labilis nagyon. A család megszerette a lányt, magyarán a tipikus "jó feleség" jelölt, pedig csak 18 a csaj, fiatalabb 4 évvel a srácnál, és még gyerek.
Tisztában vagyok vele, hogy velem szeretne lenni, de a környezete (a saját és a lány családja főleg) és a saját lelki "nyomora" miatt talán sosem lesz bátorsága szakítani. Örökön-örökké alapon indult a kapcsolat, sokat fektetett bele és visszatáncolni már bizony gyáva. Én pedig soha nem fogom adni alá a lovat, biztatni, rábeszélni bármire, se semmi. Annak az ég világon semmi értelme.
Konkrétan ami jelenleg megy, az tömör kínlódás. Elég idegbajos az utóbbi időben, látom rajta, hogy szenved legbelül. De ez neki mégis jó? vagy ennyire életképtelen? Ennyire tönkre vágták az önértékelését?
Mit tévő legyek? Hagyjam?
válasza: válasza: válasza:
válasza: válasza: válasza:15 100% hogy azok lennének. Akik egymás iránt igy éreznek ott tuti, hogy egymás nyakába borulások lennének. Ne legyél álszent, hanem jobban teszed ha reálisan látod a dolgokat.
Nagyanyáink kora, meg nem most volt, és teljesen mások voltak az akkori emberek, mint most.
válasza:Csak a körülmények voltak mások, az emberek nem. Akkor is ugyanilyenek voltak az emberek, mint most, csak azért tűnik jobbnak, mert távoli, és mi nem éltünk akkor. De hidd el, amit meséltek, az nekem elég volt. Nem vagyunk rosszabbak, mint az a korosztály.
Kérdező, én elmondanám neki, aztán legalább dűlőre viszed a dolgot, jobb így, mint bizonytalanságban, főleg, ha inog a kapcsolata, és bizonytalan, attól még fiatal és tapasztalatlan.
Semleges emberként nagyon könnyű erről beszélni. Mindenki tudja, én is, hogy mi lenne a helyes, erkölcsös, de attól én még idegroncs leszek lassan. Rohadt sz-r egyedül. Ha most mással összejövök, megjátszhatnám, hogy én milyen boldog vagyok, de azzal hazudnék magamnak, a z adott srácnak, akit csak belerángatnék áldozatként a saját lelki nyomoromba, mint "kárpótlást", mint "fájdalom csillapítót".
Tudom, hogy más ember párját tilos kipécézni. Igaz, nem tudja a srác, hogy én mit érzek, mert csak meghunyázkodtam, de voltak pillanatok, mikor majdnem megcsókolt, meg hasonlóak. Egy karnyújtásnyira volt. Nem mentem bele, mert nem lett volna helyes. Azóta telt múlt az idő és lassan minden nap gyötrelmes... Ez a rohadt tehetetlenség van csak. :(
Belerondítani nem akarok, nem is fogok, elengedni meg nem tudom, nem is akarom.
Szeretnék vele beszélni, azaz ő mondta, hogy beszélni akar velem, de mióta tett nekem egy vallomást, furcsább lett...(ide nem írom ki, hogy mit mondott, esetleg üzenetben). Nagyon feszült, ideges mostanában, de ezt mondja is.
Én nem tudom mit lesz...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!