Érdemes küzdeni az . Igaz szerelemért?

Hihetetlen, hogy ezt írom! Alapjában véve, én mindig húzom az orromat az ilyen kérdések láttán, és nem tudom megérteni az illetőket, akik itt keresik a választ. Mindig azt gondoltam, ha tényleg a nagy nagy Ő, akkor ne már az interneten próbáljon megoldást keresni a problémára! Meg persze, biztos valami 11 éves kislányt hagyott el élete szőke hercege stb (elnézést, ha valakit megbántottam)

Én már belefáradtam! Sok éve ismerem az illetőt, és egyszerűen nem tudom elfelejteni, mert a hétköznapjaim része és majdnem minden nap látom! Első látásra megtetszett, majd szépen lassan beleszerettem. Most fog idén végezni az egyetemen, ahova járunk és igazából azon vergődöm, hogy most, amikor már úgyis végleg elmegy "valljak-e neki szerelmet". Nyilván nem így, csak azt mondanám meg, hogy régóta tetszik.

Azt kell még tudni, hogy ismerjük egymást, köszönő viszonyban vagyunk. Én mindig úgy érzem, hogy szikrázik köztünk a levegő, de lehet, hogy csak nem tudom vele kapcsolatosan reálisan látni a dolgokat, hisz akkor gondolom nem lenne barátnője. Pont akkor jött össze ezzel a lánnyal, amikor én szakítottam az én barátommal, hogy végre elé álljak és elmondjam. Szóval ez akadályozott meg kb 1 hónapja a dologban. Múlt tavasszal azt hittem akar tőlem valamit, mindig bámult és a közelemben volt, kedvesen mosolygott, olyannyira, hogy mások is odajöttek és piszkáltak, hogy itt a hódolóm, engem bámul, rám vár meg ilyenek. Én is kezdtem elhinni, aztán ez elmúlt, amikor ősszel kezdődött a következő szemeszter.

Életem eddigi legnagyobb butaságára készülök azt hiszem...