Ez most mi? Szerelem? Külsőre egyátalán nem az "esetem" és mégis iszonyúan vonzódom hozzá.

Nem az ilyen tipusu (magas,nagyon vékony) férfiak vonzanak.Sosem volt ilyen társam.És ránézésre mégcsak nem is jóképű.Mégis valami megfogott benne,sok éve ismerem,kb 8 hónapja érzem ezt.

Kezem lábam remeg ha a közelemben van (volt már,hogy megkérdezte mitől,rávágtam,hogy fázom vagy fáradt vagyok)

ideges leszek-begörcsöl a gyomrom,zavart vagyok ha egy helyen vagyunk.

a semmin is képes vagyok vigyorogni mellette,bár amugy is egy viszonylag johumorú pasi.

Ha nincs a közelemben mégcsak nem is tudok másra gondolni,elterelem a figyelmem mégis mindig van amiről ujra eszembe jut.

Nehezen zavarba hozható tipusu vagyok neki mégis sikerül.

Alig tudom megállni,hogy ha nincs a közelünkbe senki ne érjek hozzá,szivem szerint mikor meglátom már akkor a nyakába ugranék (pedig nem vagyok már kamasz,hogy ilyeneket csináljak).

Ezek mellett iszoyuan kivánom,eleinte nagyrészt erre koncentráltam,talán csak szexuálisan vonz,de jó ideje már annak is örülök ha csak a közelemben van és már attol boldog lennék hacsak megölelhetném néha.

Viszont akad olyan is,nem sürün,de van,hogy látni se akarom,sőt arrol sem akarok tudni,hogy létezik.Na ezt sem értem miért van.

Mindezek mellé még mindig itt van az a sok De és már nem tudok kiigazodni magamon :(

Légyszives ne itéljetek el azonnal,de hogy értsétek ezeket is le kell irnom,bár nem mindent tudok,igy is hosszura sikerült.

Van egy "párom" vagyishát kivülálloaknak ugy tűnik,de csak egy lakásban élünk 2 dolog miatt.Mert vannak közös gyermekeink és mert albérletben vagyunk ahonnan egyenlőre egyikünk sem tudna hová menni,viszont már bő egy éve nincs köztünk semmi.

Es ettól független valamiért nem érzem fernek,hogy mással kezdjek ki no meg nem is vagyok biztos ebben az egészben sem hogy mi ez amit érzek az ismerősöm iránt.

Nohát meg neki is akadnak problémái és olyasmi dolgaik ami nekem kicsit zavaró.

Pl problémák,sok fele fizet,van amit önhibájábol (buta üzletek miatt) van ami nem saját hibája. (fizetnivaloja mindenkinek van,tudom,nem is ez a bajom,de nem tudja önmagat sem fenntartani,az apjával él,ha ő nem segít rajta sokszor akkor nem tudom mi lenne vele,de mint írtam tudom a jelen itteni helyzetben sokan vannak hasonloan).

Telefonmániás is,egyszerüen nem tud telefon,net nélkül meglenni.Elvan ha muszáj neki,de egy napot nem birna ki ha nem netezhetne.

Otthon nem sok mindent csina,csakha mar nagyon muszaj valamit.Viszont erdekes mod en barmiben a segitseget kertem azonnal segitett,segit.

Jelenleg azt sem tudom mi ez az érzés és miért nem mulik el,itt a gyermekeim apja is es noha kapcsolatkent mar nem vagyunk egyutt nem tartom fer dolognak.Miert erezhetem ezt?Mit kezdhetnek ezzel a helyzettel?

nem vagyok az a tipus aki egyik kapcsolatbol a masikba ugrik,nem ertem mar sajat magam.Valaki volt/van hasonlo helyzetben?Tudnátok tanácsot adni?

Köszi előre is.