Mikor kijelentették a járást, vagy már ott tartottatok, hogy akkor együtt, egy párként folytatjátok, szerelmesek voltatok a másikba, vagy még nem? 21N

A jelenlegi az első kapcsolatom, amibe szerelmesen léptem be. Eddig több fiúval is jártam, volt akibe beleszerettem, volt akibe nem.

22/N

Nem. Később sem. Ennek ellenére mindegyiküket úgy szerettem és tiszteltem, ahogy azt kell. És még szerelem nélkül is tökéletes kapcsolatok voltak.

23f

Változó, de hogy őszinte legyek nem igazán szeretek dobálózni a "szerelem" szóval, mert a legtöbb esetben nem több, mint egy felfokozott érzelmi hangulat, ami valaminek a hatására egyik napról a másikra elmúlik.

Volt eset - amikor nevezzük úgy, - szerelmesek voltunk egymásba, amikor összejöttünk, más esetben nyilván nem, csak jó csajnak tartottam az illetőt, ő meg jó pasinak engem, ezért összejöttünk.

4-szer voltam szerelmes és 3 tartós barátnőm volt az életemben.

A két kör metszete mindössze egyszer találkozott. Tehát egy barátnőm volt az életben, akibe szerelmes is voltam. A szerelem általában már az első 1 héten, ha nem az első alkalmak egyikén jelentkezett. Ha nem leszek szerelmes egy lányba nagyon hamar, akkor sosem leszek az belé. (Persze ettől még szerethetem, stb., de a szerelem nem lesz meg)

23/F

Szadista Epilátor: ahogy előttem írták, a szerelem egy felfokozott érzelmi állapot. Amikor az ember nem ítél racionálisan. Ha a szerelem elmúlik(és nagyon ritka az, hogy ne múlna el), akkor hirtelen tisztában leszel azzal, hogy igazából a másik lehet nem is az a valaki... és kampec. Viszont, ha szerelem nélkül, de őszinte szeretettel kezditek meg a párkapcsolatotokat, akkor egy, hogy sokkal inkább tisztában vagytok a másik féllel, kettő, hogy a szerelem erre épülve kialakulhat.

De ahány ház, annyi szokás, van akinek ez a fontos, van, akinek amaz. Én racionális vagyok, sosem az érzelmek vezéreltek. Persze voltam szerelmes és tudom, milyen jó érzés. Egy + dolognak tartom, ami jó, ha kialakul, de nem feltétlen tartom szükségesnek.

És úgy, hogy nem ismersz, kérlek ne bélyegezz meg ilyesmivel, hogy "ja, tudom, a dugás..". Hidd el, férfi létemre még 17 éves koromban - amikor a korosztályom csak azt akarta - sem az volt fontos számomra.

Egyébként király a nickneved.

Egy embert igazán megismerni sok idő, inkább évek, és még akkor sem biztos, hogy teljesen megismered a másikat. De olyan 6.-7. hónap körül (legalábbis nálam) van az, amikor már ismered a másik embert annyira, hogy tudd, vele el tudsz-e képzelni egy rövid járogatásnál komolyabbat, vagy kb itt fejezd be. Ez azért elég sok idő a sima "randizgatunk" állapotra, én úgy gondolom.

Az, hogy fellángolás vagy sem, nem tudom, miért ront a dolgon. Fellángolok pár hónapig, majd elmúlik, mindkettőnknek volt egy boldog időszaka. Tapasztalatnak és élménynek mindenképpen jó, nem értem, sokaknak miért degradáló kifejezés a fellángolás maga. Rövidebb, mint egy igazán őszinte, mély szerelem, igen, de nálam eddigi 3 darab igazán komoly kapcsolatomnál volt olyan szerencsés a párválasztás, hogy a fellángolós időszak szép átmenetet képzett addig, amíg az őszinte szerelem megjelent, aminek nyilván előfeltétele, hogy valamennyire ismerd a másikat. És 2 hét alatt, amíg kialakul az a bizonyos fellángolás, még nem ismered meg semennyire. Ha nincs fellángolás, nincs később szerelem sem, nálam legalábbis nincs.

Ezért azt mondom, kedves kérdező, hogy mire én kapcsolatba kerülök, addigra már lángolok, mint egy piromán fáklyája, de ez még nem szerelem. Az csak később jön, valóban, de tulajdonképpen ezek csak fogalmak, részemről az érzés maga most 3 évvel később is pontosan ugyanolyan, mint az első 3 hónapban volt.