Miért szeretem még mindig?

Miért szeretem még mindig azt a nőt, akivel azért szakítottam, mert tönkretette az életemet? Teljesen felszabadultam, leírhatatlanul máshogy érzem magam a bőrömben, mint a kapcsolatunkban. Mégis... Ha nem is gondolok rá egész nap, ha randikra fókuszálok, baráti összejövetelekre, bulikra stb., egyre csak azt érzem, hogy minden ilyesmit azért csinálok, hogy pótoljam a hiányát... És nem a párkapcsolat hiányát, hanem annak az embernek a hiányát. Gyűlölöm és szeretem egyszerre. Minden logikus érv ellene szól, összetörte a szívemet, mindenki szerint jobbat érdemlek és nem kéne vele egy percet sem foglalkoznom, de mégis azt érzem, hogy szeretem. Mi értelme ennek? Lehet, hogy csak nem ültem le, hogy rászánjak egy kis időt, hogy mindent végiggondoljak, pár napig, hétig feldolgozzak mindent? De ez akkor is mélyebb érzés.