Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi értelme a szerelemnek, ha úgyis elmúlik? Van értelme ennek a színjátéknak egyáltalán?
Remélem nincs szükség arra, hogy tudományosan is kielemezzük a dolgot, hiszen minden normális ember tudja, hogy ez a biológiai folyamat előbb-utóbb elmúlik. Nem akarom tehát ezzel fárasztani magam, tessék ennek utánanézni a szakirodalomban, vagy esetleg aki lusta olvasni, azt majd megdobom egy linkkel.
Tehát ha tudjuk, hogy egyszer vége lesz, akkor mi értelme ennek? Egyszer régen azt mondta egy csaj nekem talán MSN-en, hogy a szép emlékek miatt. Az emlékek valóban megmaradnak, de akkor lényegében azért esnek szerelembe az emberek, hogy éljenek az adott pillanatnak és szép emlékeket gyűjtsenek?
"Semmi, az életnek nincs értelme."
Nos, ahogy mondani szokás, az életnek mi adunk értelmet. Craig Venter - akinek a csapata pár éve létrehozta az első mesterséges eletet - állítása szerint ma már másként tekint az életre. És valóban igaz, hiszen ha laboratóriumi körülmények között már az ember is képes életet létrehozni, akkor nem is szükséges annyira filózni róla. "Egyszerű" biológia az egész. :-)
válasza:
válasza:#1
Ja,érdekes ez...
Aki most itt van,a világon él 100 év múlva mind halott lesz.200 év múlva a kutya sem fog ránk emlékezni,kivéve ha valami ismert ember,híresség az illető.
válasza: válasza:A "szerelem" szót pont ezért nem szeretem, hagyjuk is inkább.
Igen, a kezdeti lángolás elmúlik, jó esetben időnként kiújul. De ha el is tűnik, akkor is maradhat a szeretet, a vonzalom, a kötődés, a törődés, az empátia, a nosztalgia, a megértés, az intimitás, a közös élmények, egymás támogatása, a szép emlékek felelevenítése, vagy simán a megszokás.
A kezdeti lángolás vak, de izgalmas, ezért is értékelik ennyire felül. Én nem is elsősorban ezt keresem egy kapcsolatban, hanem azt a könnyed, boldog állapotot, amikor a hibáinkkal együtt elfogadjuk és szeretjük egymást, és tudatosan, kölcsönösen törekszünk ennek fenntartására. Valódi, "erős" érveket nem lehet a kapcsolat mellett felhozni, a kezdeti lángolás felmagasztalása pedig egyenesen hülyeség. A lényeg épp utána következik. Egyedül is lehet az ember boldog (ha képes figyelmen kívül hagyni a társadalom elvárásait és stigmáit), de egy >jó< kapcsolat rengeteg minden pluszt ad, ami miatt (szerintem) egyértelműen megéri.
@11:07
Komoly kapcsolatban vagyok, és ahogyan mondtad, a rózsaszín köd elmúlik, de a szeretet megmarad. Ezzel én is egyetértek.
Egyébként már értem az 1. válaszoló kommentjét. Én úgy látom, hogy életnek az emberek sajnos nem tulajdonítanak olyan nagy jelentőséget mint a szerelemnek. Az, hogy élünk, teljesen természetes, olyannyira, hogy egyesek elég erősen károsítják magukat. Bezzeg, ha valaki szerelembe esik, akkor azt ki kell kürtölni az egész világnak, az interneten már a Windows Live Messengeren sem volt ritka, hogy ilyeneket írtak ki személyes üzenetnek, hogy "Szeretlek kicsim örökkön-örökké". Mekkora hazugság :-) Mert foghatjuk arra, hogy az ember ezeket eufórikus állapotban mondja, de attól ez még nem igaz, semmiféle valóságalapja nincs. Na, ezért kérdezem, hogy mi értelme, miért kell neki ilyen nagy jelentőséget tulajdonítani. A tudományos oldalra meg azért van szükség, mert annak segítségével láthatjuk meg időnként a mátrixot.
válasza:Jól van, kérdező, te legalább utána olvastál a dolognak, de fiatal lehetsz, élettapasztalatod még nincs. Én már sok évet leéltem házasságban, látok párkapcsolatokat, a legjobb barátaim, a testvéremék, vagy visszagondolva a szüleimére, mindegy.
Igen,a lángolás elmúlik. De ez egy olyan mély szeretetté alakul át ami szerelem nélkül nem jött volna létre. Ez az összetartozásnak egy mély szintje, amikor az életedet is rábíznád a másikra, amikor valóban a TÁRSAD az élet nevű harcban.
Színjáték? A szerelem nem az. Egyébként én még különbséget tennék a szerelem és a szexuális vonzalom nevű fellángolás között is. Mert a kettő nagyon nem ugyanaz. Nálunk a lángoló szerelem pár évig tartott, aztán ahogy langyult, jöttek a súrlódások, aztán sok szenvedés az életben amin együtt mentünk át és most ismét szerelem. Nem lángol vadul, de kellemesen simogatja az ember szívét tizen valahány év után. El is váltunk egyszer de megint együtt tervezzük az életünket mert egymás nélkül nem tudunk élni.
Vannak párok akikből a gyerek betegsége, anyagi nehézségek és már közös problémákkal való megküzdés mélyítette el a kapcsolatot. sosem cserélnék le egymást. Ilyet csak sok sok év kitartó ragaszkodással lehet kiépíteni aminek alapja a szerelem. Emlékek? Az a legkevesebb. Közös élmények amik összekötnek, közös célok, közös gyerek.....ezek fontosak.
válasza:7 éve vagyok szerelmes és nem csökken az érzés, nekem mindenesetre már ez megéri.
De akinek csak színjáték, annak tényleg nincs értelme.
válasza:Hát kérdező, alaposan ki lehetsz égve.
A szerelem egy pozitív dolog, állításod szerint te is átélted. Nem volt az jó? Nem kell, hgy mindennek kézzel fogható értelme legyen. Ilyen logika alapján a művészet sem ér kutyagumit sem... A szerelem nem színjáték. Ha játszani kell, azt nem hívják szerelemnek.
Ami pedig az élethosszig tartó szerelmet illeti: a nagyszüleim 85 illetve 91 évesen haltak meg. Nagypapám az utolsó években is bókolt a nagymamámnak. Ritka dolog, de létezik. És persze nem úgy kell elképzelni a felnőtt szerelmet, mint a kamaszokét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!