Lenne így értelme szerintetek a komolyabb párkapcsolatnak?

Szóval másfél hónapja kavarunk. Ez azt jelenti, hogy kb úgy funkcionálunk, mint egy rendes pár, heti 2-3x találkozunk, amikor nálam vagyunk csókok is vannak, összebújunk, de nem vagyunk együtt. Annak ellenére, hogy az utcán nem ölelkezünk, nem fogjuk egymás kezét se semmi, mindenki egy párnak néz minket, tehát látszik hogy van valami köztünk. Én az elejétől fogva többet akartam, lassan kezdek beleszeretni. Ő is érez valamit (az elején ezt mondta), de nem tudja hogy mit akar, nemrég volt túl egy csúnya szakításon ami nagyon megviselte. Azóta nem beszéltünk ilyenekről. Sajnos az a helyzet, hogy augusztus végén munka miatt nekem Pestre kell cuccolnom, és csak hétvégente tudok hazajönni - ott áll egy lakás ismerősöktől olyan olcsón, hogy olyat nem is találhatnék, ezért szüleim erőltetik hogy menjek oda dolgozni és világot látni míg újra jelentkezek egyetemre jövőre. Ő utálja Pestet, de zenél, zenekara is van, albumuk is van, már pár befutott zenekar menedzsere is felfigyelt rájuk az előző években, szóval ha keményen dolgoznak, akkor befuthat a zenekar, tehát székhelyet kell módosítaniuk majd ha ez megtörténik (alföldi kisvárosban lakunk).

Az lenne a kérdésem, hogy szerintetek működhet így a kapcsolatunk, hogy csak hétvégente találkozunk? Én nagyon félek ettől a helyzettől, legszívesebben el se mennék, annyira szeretnék vele lenni, de úgy néz ki hogy muszáj.

19/L, 20/F