Van olyan, hogy egy férfinak/nőnek hosszabb kapcsolata van, de mégis másba szerelmes? N

Pont ilyen helyzetben vagyok, csak nem gyerekkori, hanem 21 éves korom óta.

Egyszerűen nincs pofám kiszállni... pedig lenne hova, meg tény, hogy jobban járnék, de neki nem akarok rosszat. Megcsalni meg nem fogom.

Saját hülyeségem miatt nem fogom őt megszivatni, inkább leélem így az életem, ez van.

Legalábbis most így gondolom, aztán kitudja mi lesz később.

27/F

Itt általában nem esküről van szó, hanem ténylegesen a fent felvázolt két szempontról.

a) Fél változtatni, mindegy, milyen okból, jó tapicskolni a langyosban, mert legalább van miben.

b) Jajjszegénymásik mileszvelenélkülem.

Többnyire a kettő kombója a megoldás, mert ugye a kapcsolatfüggőség is két embertől függ.

Nekem párom volt ilyen sokáig. Volt egy exe, évekig együtt. A viszony nagyon régen nem romlott meg, de nem vallotta be, magának se. Voltak ilyen "apróságok", hogyha nála volt a csaj, alig várta hogy aludjon, hazamenjen, akármi, mert akkor élheti a saját életét, de azért kellett, hogy legyen ott valaki. Aztán másba lett szerelmes, akkor meg jött az, hogy de nem hagyja el, mert az milyen mocskos dolog, inkább marad vele.

Manapság már meg tudja magyarázni, hogy mi miért volt, de akkoriban, adott helyzetben nem látott bele. Kifelé sugározta, hogy vannak bajok, de azért ez Kapcsolat, és ki kell mellette tartani..!

Azért az esetek nagy részében az új szerelem az, ami borítja a dolgokat, mert ha nem is azonnal, de egy idő után beismeri, hogy jobb lenne a változás. Hacsak nem az új szerelem is hasonló szitu, és kölcsönösen menekülnek egymáshoz.

Voltam.

Evekig kuzdottem ellene, de az erzes gyozott es inkabb szakitottam.

A 4-esnek tökéletesen igaza van!

Az 5-ös meg előbb-utóbb úgy jár, mint én. Sok sikert!

6 évig voltunk együtt. Igazából a szerelem már akkor elmúlt, amikor a gyűrűt adta. Hiba volt elfogadni, egyáltalán nem akartam. Csak gyáva voltam már akkor, féltem a változástól. Hiszen ott laktam, a barátok lekoptak...

Fb-on ismerkedtem meg valakivel és nem olyan céllal, hogy legyen valami. 31 évesen úgy éreztem magam, mint egy tini, szinte belezúgtam úgy, hogy még nem is taliztunk. Aztán jött a tali és Ámor nyila annyira eltalált, hogy nem érdekelt senki és semmi. Léptem és véget vetettem az addigi életemnek :)

Ötös vagyok...

Köszi a tippet, tudom, hogy ezt kéne tenni, de nem lehet. Nagyon hosszú történet és nem ide való, nem akarok magyarázkodni, így alakítottam/ták a dolgokat, már ez van.

Igazáböl már beletörődtem.

Van akinek sokkal szrabb, az emberek nagyrészének fele ilyen jó lenne, már a seggét verné a földhöz örömében... de valahogy mégsem érzem jól magam.

De az bíztat, hogy ha nekem szar is még mindíg kevesebb emberrel cseszek ki mintha lelépnék... meg még akár meg is változhat a hozzáállásom.

Bár ez utóbbi kb esélytelen mert nem csak rajtam múlik.