Vannak itt olyanok, akik már nem szeretik a házastársukat, csak kényszerből/kényelemből maradtak vele? Bővebben lent

Szia!

F/11 éve vagyunk együtt... Szeretjük együtt tölteni az időnket. Nagyon komoly kényszer nincs, meg tudnánk külön is oldani az életünket, gyerekünk sincs. Hasonló hobbijaink vannak, jól megértjük egymást- de szex már abszolút nincs köztünk

1-es szerintem óvatosan becsülte meg az arányt. Én durván 95%-ra taksálom. Unom már leírni, de nem vagyunk egyformák, így aztán mindenkiből a szerelem más fokát tudjuk kicsiholni. Sajnos azonban azt, hogy a szerelem milyen fokát értük el, csak utólag, annak elmúlásával tudjuk felmérni. S mivel az emberek túlnyomó része leragad az első ellenkező neműnél, aki méltóztatik őt észrevenni, sohasem fogja megtudni, milyen fokú szerelemre képes gerjedni az IGAZI iránt.

Mindazonáltal a legszentebb szerelem is elmúlik egyszer. (Fél-két év, mire lebomlik az oxitocin.) De azt, hogy mi marad utána, nagy mértékben befolyásolja, hogy mekkora volt a láng. Én ezt a hegesztéshez szoktam hasonlítani. Amíg tart a munka, nem tudod megállapítani a minőségét, hisz a nagy fényességtől, a hőtől nem látsz semmit. Amikor kihűlt a munkadarab, akkor látod csak, hogy a két különálló darabból mennyire lett egységes egész. Ha jó munkát végeztél, elválaszthatatlanul összeolvadtak. Persze le is kell kezelni a munkadarabot, hogy a rozsda ne kezdje ki. Ugyanígy a kapcsolatot is ápolni kell, hogy éljen és virágozzon.

Rólunk azt kell tudnod, hogy mindketten nagy étvággyal faltuk a másik nemet. Kerestük az igazit, és egyikünk sem megalkuvó típus. Nekem (a kóbor numerákat nem számolva) közel 50 kapcsolatom volt, és a feleségem is kétszámjegyű listát tudna felmutatni.

Imádjuk egymást még mindig, 50-en túl is. A szex megritkult ugyan, de aki csak ismer minket, mind azt mondja, mi egymásnak lettünk teremtve. :))

Viták persze vannak, hisz, mint mondtam, egyikünk sem megalkuvó típus. De a vitás kérdések arra valók, hogy megoldjuk őket.