Ti mit tennétek a helyemben? Nagyon nehéz kérdés.

Erre az oldalra ilyen sztorival jönni kész öngyilkosság. Ide csupa idealista fiatal jár, akinek még minden fekete, vagy fehér. Ők aztán qrvára tudják (mint ahogy annak idején mi is qrvára tudtuk), hogy ők majd másképp csinálják. Mert ők tudják, mi a helyes! Megvan a maguk ködös elképzelése a jövőről, amibe semmi ilyesmi nem fér bele. Aztán hozzád hasonlóan, kérdező, ők is az arra alkalmatlan partner mellett horgonyoznak majd le, és csodálkoznak, hogy nem megy a bicikli.

Szóval, kérdező, az eseted teljesen szokványos, noha jobbára csak 35-40 felé, és nem így szokott bekövetkezni. Az ügyet bonyolítja (vagy egyszerűsíti?), hogy nincs gyereketek. Így a feleségeddel nem voltak közös terveitek, célotok, közös küzdelmek, amik egységgé, valódi párrá kovácsolhattak volna benneteket.

Hogy mit tegyél, az elsősorban attól függ, hogy neked mi fér még bele anélkül, hogy jelentős csorba esne az önbecsüléseden. Mivel nem ismerlek, így csak azt tudom, én mit tennék ilyen helyzetben. Először is kivárnék. Legalább fél évet. (Fél év ugyanis az első nagy vízválasztó, és a szalmalángok olyankor szoktak kihunyni.) Közben - bármennyire nehezemre esne is ez - igyekeznék a feleségemmel rendbe hozni a dolgaimat. Rájönni, hol rontottuk el, és megvizsgálni, hogy meg lehet-e javítani.

Aztán, ha ez megtörtént, írnék Miquelnek privát üzenetet, és megkérdezném, hogy most aztán hogyan tovább?

Azt azért megjegyzem, hogy nem fiatal még tudatlanként van rossz véleményem errōl az egészrõl.

Lehet, hogy nektek ez hihetetlen, de 30+ sõt, 40+ korosztályba tartozóként is lehet valaki hūséges és ítélheti el a megcsalást.

Sajnálom, ha neked, nektek nincs olyan párkapcsolatotok, ami megérné, hogy tiszta lapokkal játsszatok, de ez még nem változtat azon a tényen, hogyha már elkövetni sikerült a dolgot, akkor bevallani is illik.

Továbbra is az a véleményem, hogyha még ilyen fiatal a hölgy, 28 éves, legyen joga legalább eldönteni, hogy akar-e egy ilyen férfi mellett maradni, vagy továbbáll, amíg még megteheti.

Hát, igen, Kérdező, a nagy számok törvénye alapján ha elég türelmes vagy, akkor végül idetéved egy olyan alak, aki olyat ír, ami a Te szájad ízének megfelel. De ez akkor sem változtat azon a tényen, hogy az első pár napban eléggé egyöntetűen negatívan álltunk a tettedhez és eléggé egyöntetűen javasoltuk azt, hogy vállald a feleséged előtt is tetteid következményét. Ilyen egyetértés viszonylag ritka itt a GyK-n, úgyhogy szerintem megfontolandó ez a vélemény is. Egyébként Miqual szerintem tényleg eléggé mellé lőtt azzal, hogy itt csupa idealista fiatal írogat... Lol. :)

Na mindegy, a döntést Neked kell meghozni, mert Te vagy a szintuban, nem mi. Csak sajnos túl sok házasság megy tönkre ilyen balfasságok miatt, az ember igyekezné menteni azt, amit érdemes lenne menteni... Nemcsak a házasságot, hanem az emberi gerincet is.

10. vagyok.

Azt megértem, hogy egy laposodó kapcsolatba bejött egy olyan akire régóta vágytál. Beteljesedett egy sok éve dédelgetett álom.

Az emberek azt hiszik, hogy amiről nem tud a másik az nem is fáj. Azonban a kedvesed előbb-utóbb észreveszi, hogy kicsit másképp viselkedsz, esetleg eltávolodik tőled, ami Neked kapóra jön, mondván, hogy majd ott az új. Mindaz amiről nem tudunk arról is "tudunk", vagyis sejtjük, érezzük és igenis rombolják a kapcsolatot. Felnőtt férfi vagy akinek beismerem ez egy nehéz döntés, de döntés. Nem rétestészta, amiből majd meglátjuk, hogy a sütőben vagy a kukában köt ki. Ha húzod-nyúzod akkor nem döntöttél (ami szerintem nem túl férfias).

Most kellene végiggondolni, hogy mi a közös még benned és a párodban, hogy mi az ami jó és mi az ami javítható. Ha nem lenne az új nő akkor meg akarnád-e menteni a kapcsolatotokat. Ha igen akkor nincs kérdés. Ha nem akkor sincs. Szerintem ez egy délutános feladat.

Ha őt nem akarod akkor még az a kérdés, hogy kell-e az új. Valóban kell-e vagy csak a véredet pezsdíti fel? Együtt akarnál-e élni vele? És legfőképp: mi akadályoz meg titeket abban, hogy hasonlóan járj vele mint a mostanival? Az ember hasonlóakat választ és hasonló hibákba esik. Mi lesz öt év múlva? Ugyanaz, mint a mostanival? És abból a kapcsolatból kilépsz vagy megint egy harmadik fog kirobbantani.

Egy biztos: nézegetni, latolgatni hónapokig a legszerencsétlenebb megoldás és baromira tisztességtelen. Tisztességtelen azzal a nővel, akiről azt írod, hogy eddig jóban-rosszban melletted volt. Akkor most Te miért hagynád a rosszban? Miért tudod megtenni, hogy fél évig csalod annak reményében, hogy utána esetleg teljesen el is hagyd? Hogy tudod megtenni, hogy nem állsz elé és nem adod meg neki a lehetőséget, hogy tovább menjen?

Amikor azt írtam nehéz arra gondoltam, hogy a döntés nehéz. Azonban nem látom, hogy dönteni szeretnél..

Jól szóltál. Mint írtam én is, ha túljuttok a bevallás utáni kezdeti megrázkódtatáson, a feleséged arra is emlékezni fog, hoyg HOGYAN mondtad el ezt. És jóval nagyobb esély van a kapcsolat helyrehopzatalára akkor, amikor a helyrehozatal rögtön az esemény után történik, akkro hitelesebb, hogy számodra is csak egy bukás volt ez, mégha nem is kicsi. Ha viszont fél éven át sunnyogsz, esetleg még írogatsz, találkozol tovább is a nővel, és akkor mondod el, akkor tutti, hogy nem lehet majd helyrehozni a házasságod. A feleséged visszaemlékszik majd, hogy az elmúlt fél évben úgy értél hozzá, úgy mondtál kedveseket neki, stb., hogy közben egy másik nővel méginkább tetted ezt és közben csak képmutatóskodtál. Ettől olyanfokú hányingert fog joggal kapni, hogy esélytelen visszaszerezned a bizalmát... És fél év alatt ráadásul nagy esély van arra, hogy az a nő, aki egyetlen nap után lefeküdt egy házas emberrel, már rég mással kúratja magát rajtad kívül. Egyszerűen nem hiszem el, hogy jutottatok ide, tényleg nem fogom fel. Ha találkozok egy régi ismerősömmel, akibe bele voltam zúgva, és megtudom, hogy házas és nekem is párom van (de még ha esetleg egyik sem), akkor sem kell egy hotelszobában kikötnünk! Elbeszélgetünk, örülök, hogy jól megy sorod, ennyi. Őrület ez az egész, és ha Te is őrületnek tartod, akkor fogsz józanul dönteni, de ha az őrületet normálisnak tartjuk, akkor semmi nem ment attól, hogy megismétlődjön...

Pedig a férfiak jobban képesek arra, hogy érzelmeik sodrásától eltávolodva józan logikával gondolják végig a jövő esélyeit és úgy hozzanak döntéseket...