Lányok, a kedvesség gyengeség?

Manapság azt olvasom, hogy a lányoknak fontos, hogy egy pasi kedves, őszinte, figyelmes, és romantikus legyen. Ezzel szemben én azt tapasztalom, hogy a bunkóság a nyerő. Én a kedves típus vagyok, amiről azt hittem előny, de most már kezdem azt hinni, hogy inkább hátrány. Úgy érzem, ha egy lányt megdicsérek, hogy pl. jobb valamiben, mint én, akkor azt nem úgy tudatosítja magában, hogy jófej vagyok, hanem hogy gyenge vagyok, mert rosszabb a teljesítményem nála. Vagy ha egy srácnak megengedem, hogy előbb menjen ki az ajtón, akkor nem voltam elég határozott, és gyenge vagyok. Vagy ha visszaadok egy megtalált pénztárcát, akkor nem használtam ki az alkalmat, gyenge vagyok. Ha nem csalok a suliban/munkahelyen/egyetemen, akkor a becsületes helyett a pancser jelzőt akasztják rám. Azért én sem vagyok szent, ha piros a lámpa, de nem jön autó, akkor átmegyek az úton, meg ha tételekből kell felelni, és tudom, hogy a gyűröttsarkút azt pont tudom, akkor én is azt húzom, de adót pl. akkor sem fogok csalni, ha nem bukok le. Most ezektől én gyenge vagyok?

És melyiket választanátok? (tegyük fel, hogy külsőre mindkettő nagyon bejön)

Egy bunkó, megbízhatatlan pasit, aki határozott, mindent meg tud oldani, nem fél semmitől, és "kalandos" élete van, VAGY

egy olyan embert, aki ugyan nem mindig biztos a dolgában, nem mindig szeret dönteni, de kedves, figyelmes, romantikus, és megbízható?

Másképpen kérdezve: a virág és a csoki sokat számít, vagy csak egy eltörpülő pluszpont a lényeges dolgok mellett?