A kedvességet és nyitottságot miért vélik egyesek gyengeségnek?

Sok embertől hallottam már ezt, de a saját életemben épp az ellenkezőjét tapasztalom:

Szeretem az embereket, szeretek segíteni, kedves és melegszívű vagyok, ha valaki nem szimpatikus, attól távol tartom magam, de nem szekálom, nem gúnyolom.

Ennek ellenére nem szoktak kihasználni, becsapni, mert azért nem vagyok sem hülye, sem naív, van bennem tartás, határozottság és önbizalom. A munkahelyemen sem nyomnak el, hiszen céltudatos vagyok, sokan szeretnek és odajönnek hozzám lelkizni a szeretetre és kedvességre szomjazó kollégák.

A kedvességemnek köszönhetően vannak jó ismerőseim, kapcsolatokra is szert tettem, tehát csak profitáltam a pozitív jellememből.

Szóval miért hiszik azt, hogy aki melegszívű, az egyben egy örök vesztes, kihasználható, tutyimutyi?

Hiszen nem az az egyik legnagyobb erősség, ha a külső nyomásnak ellen tudunk állni, megőrizzük lelki békénket és nem hagyjuk magunkat megkövülni?